Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

FÜGGELÉK - Színészet 1906-1913

védelmét pedig növelte a december 9-én tartott zeneestély, melynek fél bevételét, 92 forintot az egyesület azonnal a válsággal küzdő igazgató, Csóka Sándor segélyezésére fordította. Ugyanezen évben messzeterjedő munkálatot indított meg a színház tűzbiztonsága érdekében, Ney pesti építész által készíttetvén el a tervezést. 1888. január 21-én 400 Ft kölcsönt adott Csóka Sándornak, április 21- és 22én pedig hangversennyel egybekötött műkedvelői előadást tartott, amely a tűzbiztonsági költségek fedezésére 702 Ft-ot jövedelmezett. Ezen évben hanyatlás jellemzi az egyesület életét. A rendes tagok sorainak szinte ijesztő megritkulása, a tagdíjhátralékok folytonos növekedése és a közönség elhidegülése lényegesen gátolták működésében, ennek dacára nem csüggedő kitartással létrehozta az egyesületet. 1891-ben 300 Ft segélyt adott az egyesületnek, a város pedig közbenjárása folytán az évi 500 Ft szubvenciót 1000 Ft-ra emelte föl. A következő években is zajtalan, de hivatásának megfelelő volt az egyesület működése. így 1896. december 22-én Dobó Sándor igazgatónak 150 Ft segélyt, 1898. december 6-án Egri Kálmán színésznek 35 éves jubileumára 60 arany koronát, 1899. március l-jén pedig újból 300 Ft segélyt juttatott Dobó Sándornak, holott ezen idők alatt jövedelme igen kevés volt, és csak azon 500 Ft alapítvány növelte tőkéjét, melyet a feloszlott színház részvénytársaság juttatott az egyesületnek. Minthogy az 1898. évi zárszámadás szerint az egyesületnek 5871 Ft 53 krajcár tőkésített vagyonán kívül még 561 Ft 25 krajcár felhasználható összeg állott rendelkezésére, április 10-én Eitler Béla azt az indítványt terjesztette a választmány elé, hogy ezen 561 Ft 25 krajcár pénzkészlet a jövő színiidény alatt egyhatod részben a színtársulati tagok segélyezésére, egyhatod részben színdarabok, hangjegyek, bútorok és díszletek beszerzésére, nemkülönben a színházi berendezésen kívánatos változtatások eszközlésére; egyharmad részben a színigazgató jutalmazására, egyharmad részben végül a színügy érdekében működő egyének jutalmazására fordíttassék. Ezen valóban üdvös indítvány beható tárgyalás után úgy valósult meg, hogy az összeg egyharmada önhibájukból beteg színészek segélyezésére, egyharmada a kiváló és szorgalmas tagok jutalmazására, egyharmada végül a netán szükséges színpadi kellékek és fölszerelés előállítására fordítandó. A Színpártoló Egyesület a kiváló színészek kitüntetését és a szegény sorsúak anyagi gyámolítását tűzte ki céljául. Ezen okból a tőkének egyezer koronát kitevő kamatjaiból 3-4 férfinak és ugyanannyi nőnek ad jutalmazást és elismerő oklevelet, a többi összeget arányosan felosztja a társulat tagjai között. Rendszerint az utolsó előadás akkordja ez a szép ünnep, amelyhez hasonlót Magyarország egy városa sem ismer.