Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

FÜGGELÉK - Színészet 1906-1913

Sándor Júlia, Boris Bianka, Hídvéginé (Blanka), Miklóssy Margit, Benes Ilona, Rónai Alisz, Kovács Lili, Kürti Böske, László Ilona, Bródi Irén, Jászai Mariska, Jávor Aranka, Csanádi Irma, Ernyei Aurélia, Rónai Hermin, Fátyol Hédy, Verő Ilona, Réti Margit, Ligeti Angela, Hollay Kamilla, továbbá Déri Béla, Kovács Lajos, Szigeti Andor, Gyárfás Ödön, Magas Béla, Hérics Otti, Bátori Béla, Medgyasszai Jenő, Vértes Mihály, Inke Rezső, Szatmári Lajos, Marosi Géza, Földvári Sándor, Erczkövi Károly, Alapi Nándor, Radnai János, Nyikos Zsigmond, Káldor Dezső, Szántó Jenő, Gyenes Ede, Ivánfi Jenő, Zilahi János, Vámos Dezső, Nyarai Rezső, Kovács Imre, Kőhalmi Andor, Baróti Jenő, Deési Jenő, Kondor Miklós, Brádi Andor, Cseh Ferenc. Szálkai Lajos igazgató 1906 óta igen sok vendégszereplőt is hozott. Legyen elég Blahánét, Márkus Emíliát, Petrás Sárit, Bárdi Gabit, Pálmai Ilkát, Szoyer Ilonkát, Fái Szerénát, Szentgyörgyi Lenkét, Turtsányi Olgát, Krammer Terézt, Perczel Sárit, Szamosi Elzát, Szirmai Imrét, Mándoki Bélát, Hegedűs Gyulát említenem. * A székesfehérvári színészet 1913-ban százéves határkőhöz jutott, és ezt az eseményt kegyelettel ünnepeltük. December 20-án a Múzeum Egyesület babérágat helyezett az emléktáblára, amely azt hirdeti, hogy annak a háznak falai között lakott vándorszínész korában Petőfi 1842. november 9-től 1843. január 10-ig. Csendesen és zajtalanul került ez a babérág az aranybetűs márványlap fölé, mert külsőség által is méltó akart lenni a Borostyánból lett Petőfi csendes és zajtalan színészi életéhez. A Színpártoló Egyesület ugyanekkor a Hosszú temetőt kereste föl, hogy megkoszorúzza Kolosváry Pál sírját. A babérkoszorú nemzeti színű szalagján ez volt a felírás: „Kolosváry Pál emlékének száz esztendő határán a Székesfehérvári Színpártoló Egyesület." Az ünnep a színházban volt, ahol dr. Lauschmann Gyula színdarabját játszották a társulat tagjai. A darab tíz képben mutatta be a székesfehérvári színészet emlékeit. Színészetünk újabb korszakának történetébe belenyúlik az az egyesület, amely gyámolítója volt a székesfehérvári színészetnek anyagi és erkölcsi téren. A Színpártoló Egylet ez, amelynek célja, hogy városunkban a színészetnek biztos talaja legyen, és ennek következtében a színielőadások is olyanok legyenek, amelyek a szigorúbb műízlésnek megfelelők. Az egylet első jövedelmét azon 142 Ft képezé, amely a városban tartott zeneestély bevétele volt, továbbá azon 200 Ft, melyet a Székesfehérvári Műkedvelő Társulat tett le alapítványul az egyesület javára. E csekély anyagi eszközök dacára ugyanazon év december 19-én 155 Ft segélyben részesíté Jakab Lajos válsághoz közeledő társulatát, hogy ezen a pénzen az igazgató a Stomfai család és Tóth leány előadási jogát megszerezhesse. Erkölcsi tekintetben nyomatékkal lépett föl az egyesület, amennyiben a nagyközönséghez a tömegesebb színházlátogatás kikérésére irányuló felhívást intézett,