Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A MILLENNIUMTÓL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG - IX. A modern város kialakításának évei 1908-1913

1712-től napjainkig. Forrásul a Társulat leveles ládájában talált iratokat, jegyzőkönyveket használta fel, és a városi levéltár adatait is értékesítette. A könyvből megtudjuk, hogy a kereskedők németek voltak, akik a céhrendszer korlátai között alkották zárt testületüket. A jegyzőkönyvek és iratok a 18. században német nyelvűek, de 1792-ben (a nemzeti ébredés kezdetén) magyar nyelvű írást is találunk bennük. A városi magisztrátus 1759-ben Boltos Compánia néven, tehát magyarul nevezi a Társulatot, bár a levelezés teljesen német nyelvű. A tagfelvétel módjai, a tagilleték, az egyes évek költségvetései, az adóztatás, a társulati szellem, a tanulóévek, a felszabadulás, a vándorlás, az önálló megtelepedés a céh vezetésének a kezében volt. 1739-ben kimondotta a Társulat, hogy vasár- és ünnepnapokon „abszolúte 12 óráig egy boltot sem szabad kinyitni." Fontos ez a határozat azért, mert a helytartótanács jóval később, 1772-ben intézkedett véglegesen a kereskedőkre vonatkozó vasárnapi munkaszünet megtartásáról. A kereskedői jog örökölhető volt; az özvegy, ha férjhez ment, másra ruházhatta a jogosítványát. A jogot el is lehetett adni, sőt 1766-ban a Társulat is vett kereskedelmi jogot. Az is meg volt engedve, hogy a tulajdonos elzálogosíthatta, sőt elajándékozhatta ezt a jogot. A Társulatnak a 18, század elején mindössze 17,1840-ben - midőn törvény tette szabaddá a kereskedést - 40 tagja volt. Elképzelhető, hogy nehézségekbe került, míg valaki a jól jövedelmező székesfehérvári üzletek valamelyikét megkaphatta. A jogukra féltékeny kiskereskedők a kóbor házalók és „aprólékos kereskedők" ellen harcot kezdtek. A kétszáz év alatt az is megtörtént, hogy a varga, a tímár és a gombkötő céh jelentette föl a kereskedőket, mert olyan dolgokat árultak, amelyekhez nem lett volna joguk. A Kereskedelmi Társulat e kétszáz esztendő alatt vagyonából áldozott az országos és a helyi célokra; 1794-ben 200,1812-ben 2 ezer forinttal segélyezte az inszurrekciót; a pesti árvíz károsultjait pedig élelemmel látta el; az országos tébolyda, a székesfehérvári tűz (1843) kárvallottjai, a városi kórház és a kulturális intézmények mindenkor megtalálták kereskedőinknél a segítő kezet. Azt is megemlítjük, hogy közadakozásból saját kórházat állított fel a Társulat, és ezáltal a helyi közegészségügyre befolyást gyakorolt. Érdeme volt a Társulatnak az is, hogy az állam, a város és magánosok támogatásával megépítette a kereskedelmi iskolát, amely 1908-ban lett kész. Az iskola eredetileg a Zichy ház három kis szobájában működött, Berndorfer Kálmán magániskolájaként. Ezután a Kereskedelmi Társulat vette kezébe az iskolát, és három évtized után otthont adott neki. Három évtizedig a Hoffmann-házban (Kossuth utcában) folyt a tanítás, míg azután a Petőfi utcában talált végleges otthonra.