Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A MILLENNIUMTÓL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG - IX. A modern város kialakításának évei 1908-1913

1866-ban, továbbá 1896-ban, mikor a székesegyház restaurálás alá került, (úgyszintén a gázcsövek lerakásakor is) igen bőven hozta napfényre a csontokat. Az új kor történetének kiváló eseménye, hogy a városháza építésének negyven év óta húzódó ügyét közgyűlési határozattal megvalósította. Még nem áll ugyan a monumentális épület, hiszen ennek létrehozásához több év szükséges, de az új kor biztos alapokra támaszkodott, amelyeken a fölépítés városunk fejlődésének nagy dicsőségére lesz. Saára Gyula igen érdekes kis füzetben

9 írta meg a városháza építésének negyven éves történetét, amely sok ellenható - részben talán mesterséges úton is szított - akadályról, nem egyszer pedig a Pató Pál-féle felfogás elveiről tanúskodik. Ezt a sok akadályt, ezt az ósdi felfogást az új korszak hárította el az építés útjából, de maga a negyven esztendős történet anyira érdekes, hogy a főbb adatokat el kell mondanunk. A múlt század negyvenes éveinek elején kérte föl a város Ybl Miklósi, nagynevű szülöttjét, hogy adjon szakértői véleményt az 1731-ből való városháza átépítésére. Ybl Miklós arra az álláspontra helyezkedett, hogy a közigazgatás fokozott teendőinek ellátása csak úgy osztható be, ha az egész épületet lebontják, és helyette újat emelnek, mert a régi falak a második emeletig való építést meg nem bírják. Nagyon jellemző, hogy az Ybl-féle kijelentés majdnem húsz évre érintetlenül hagyta az intéző köröket, és csak 1890-ben kezdett a közgyűlés foglalkozni az új városháza gondolatával. Még jellemzőbb, hogy a szakértői véleményt, amely pedig Ybl Miklóséval öszevágott, félretette a közgyűlés, és hivatali helyiségeinek kiegészítéséül a Szent István utcai Guitmann-házban vett ki öt szobát. A mesterséges elodázás ellen egy év múlva Major Ferenc tisztifőorvos emelt szót, és a közegészség érdekéből sürgette az új városháza létesítését. Terve szerint a szomszédos, Bierbauer és Obermayer-féle házak hozzácsatolásával a városháza telke elég nagy lenne, a földszinten építendő boltok pedig jövedelmet hajtanának. A tervet azonban megint elodázták, főleg a boltok miatt, amelyek - a kiküldött bizottság véleménye szerint - a háztulajdonosok jövedelmét apasztják. Újólag az a gondolat merült föl, hogy legjobb lenne a régi városházát két emeletre fölemelni; tárgyaltak a Felmayer gyárral is, amely 1895-ben felajánlotta palotáját megvételre. Lassanként azonban tért hódított a Major-féle terv, amely anynyiban bővült, hogy a két szomszédos házon kívül még a Zichy palota megvétele is szükségesnek mutatkozott. Elérkezett a millennium éve; fogadkozott a közgyűlés, hogy ennek maradandó emlékéül még ugyanazon évben elkezdi a városháza építését, a szomszédos házakat pedig megvásárolja. Fantasztikus tervek is fölmerültek: voltak, akik a prófuntházat és a kaszárnyát (ma az Árpád-fürdő és a pénzügyigazgatóság épülete), esetleg a Magyar Király szállodát, a Ponty vendéglői vagy a Funt-házat javasolták átalakítani városházi célokra. A sok tervezgetés legjobb kritikája az, amit Saára Gyula mondott jelentésében: „Mesterséges módon lett alakítva az új városháza építésének ügye, midőn