Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A MILLENNIUMTÓL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG - VIII. A nemzeti ellenállás évei 1905-1906

szédében így elemezte Magyarország politikai helyzetét: „Érzi és tudja minden hazafi, hogy a legutóbbi súlyos küzdelem csak formájában más, mint a megelőző századok küzdelmei, melyeket a nemzet jogaiért az azokat folyton elkobzó, mindenféle aknamunkával aláásó nyílt abszolutizmussal, a nemzet ellen agyarkodó ellenséggel vívott. A formákban különbözők ugyan, de lényegében mindig ugyanaz volt és marad a cél: a magyar nemzet alkotmányának letörése. Hála a magyarok Istenének, a gonosz törekvések eddig meddők maradtak, és most is, mint II. József császár (az úgynevezett kalapos uralkodó) szomorú idejében, az utolsó pillanatban a veszély el lett hárítva a nemzet fölött. Belátták legfelsőbb helyen, hogy nem járnak helyes úton, mert az abszolutizmussal nem a jövő alapját szilárdítják meg, hanem tönkreteszik a dinasztikus érzésű magyar nemzetet, mely a monarchia erejét képezi és a Habsburgok koronáját biztosítja." A lelkesedés, amely Székesfehérvár szívét április 29-én betölté, pár hónap múltával gyászra változott. Enyhe tavasz napsugaras hónából jött a hír, és e hírrel - egy röpke szóban annyi fájdalom! A világot átölelő szeretet napján, messze idegenben utolsót dobbant a szív, és a magyar főúr, ki nemzeti eszméket hirdetett egész életén át, és aki magyarságunk anyagi és szellemi nagyságáért oly nemes példaadással dolgozott - gróf Zichy /e/7Őnem volt többé! Városunkhoz fűzték őt a tanuló évek emlékei, talán ezért szerette annyira Székesfehérvárt! A Vörösmarty szobor a hazafias érzés feltámadásakor neki köszönhette születését, országos kiállításunkkal pedig, amelynek nemcsak megteremtője, hanem napszámosa is volt, fényt és ragyogást árasztott Székesfehérvárra. Gróf Zichy Jenő a magyar ipar terén a magyar arisztokrácia demokratája volt, egyúttal mintaképe egész hosszú életén keresztül az akadályt nem ismerő, törhetetlen, vaskitartású, izzásig dolgozó magyar embernek. És hogy elérje a magyar ipar ómegáját, az alfájáról is gondoskodott. Az ország különböző vidékein hatvannyolc ipariskola szervezésében vett részt, amely iskolák a magyar ipar jövőjének ma már szilárd alapjai. Kulturális téren nagy érdeme, hogy Körösi Csorna Sándor és Reguly Antalizzó magyarságszeretetét egyesíté, és ez a hazafias gondolkodás az ősmagyar haza felkutatása, a magyar nyomok felderítése céljából Ázsiába vonzotta őt. De, mert biztos nyomokon akart haladni és biztos eredménnyel kívánt visszatérni, előzőleg megszerzett és elolvasott minden könyvet, melyben a világ régi és új irodalma a magyarok származását fejtegette.