Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A MILLENNIUMTÓL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG - VIII. A nemzeti ellenállás évei 1905-1906

vízvezetékkel, gyönyörű palotasorokkal, csatornázás, világítás és villamos közúti vasutakkal, és ami fő, 10-12 gyárral, melyek több ezer családnak adnak kenyeret, fényes üzletek, kultúrintézmények tömegével, monumentális középületekkel - ha látom, hogy a gyárból jól megrakott vasúti kocsik beláthatatlan sora hordja a drága árut világgá, talán éppen Magyarországba is. Ha ott a kitűnően kövezett és tisztára locsolt, egészséges utcákon a lüktető városi élet eleven pezsgését figyelem, elszorul a szívem, és Székesfehérvárra, hazám ősi koronázó városának utcáira szállanak gondolataim. De nem kell olyan messzire mennünk, hazánkban is találunk olyan városokat, melyek a haladás útjaira léptek, és tíz év alatt pótolták századok mulasztását. És miért is ne léphetne Székesfehérvár is ezek nyomába? Több, mint 30 ezer derék lakosával, hét irányba szétágazó vasúti csomózatával az ország szívében, 70 kilométerre a fővárostól? Nem kell ide más, mint igazi lelkesedés, munkakedv, tömörülés a modern haladás zászlaja alá, és azon nagy igazságnak felismerése, hogy befektetés nélkül nincs kamatozás. Oh, bár adná Isten, első szent királyunk, e város védője, hogy azt a forró lelkesedést, azt a rendíthetetlen hitet, mely keblemet dagasztja, át tudnám a város minden egyes polgárába ültetni, őket tettre, munkára, haladásra indítani, hogy e város a Dunántúl iparának, szellemi kultúrájának pezsgő, izzó, forrongó kohójává legyen, melyből a város polgáraira jólét, gazdagság, dicsőség sarjadzik! Énbennem él a hit, hogyha 30 ezer ember egyet akar, akkor elmondhatjuk, hogy Székesfehérvár nem volt, hanem lesz! Ez az én programom, amelyhez őszinte és lelkes támogatásukat kérem!"

7 És ez a program nem maradt szó; amióta gróf Széchenyi Viktor nálunk van, kulturális, társadalmi, közélet, népjóléti téren mindenütt ott volt, ahol a város ügyét előmozdítani, vagy új alapokra helyezni lehetett. * 1906-ban igen értékes kiállítást rendezett a város. A szervezők Raucher Béla, Havranek Antal és Schnetzer Nándor voltak. A bemutatott anyag a magyar ipar fejlődését, életrevalóságát ismertette. A kiállítás a pénzügyigazgatóság épületében volt. A megnyitó alkalmával, a színházban gyönyörű beszédet mondott Prohászka Ottokár. „Vigasztalanul, sötéten kezdődött az év - mondotta a püspök -, nem akart kitavaszodni, azután pedig mintha az ősi haza földje a szenvedések melegétől egyszerre levetette volna jégkérgét, egy szál bürü, beszédes, formás világ nőtt ki