Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A SZABADSÁGHARC LEVERÉSÉTŐL A KIEGYEZÉSIG - I. Az önkényuralom évtizede 1850-1859

pótolta Vörösmarty temetésén. Ezek között volt Fanta Adolf is, aki ekkor medikát tanult a budapesti egyetemen. 1855-ben az ifjú császárné anyai örömöknek nézett elébe, és a szenvedésében is lojális magyar, ünnepelni akarta a bekövetkező eseményt. A császár azonban elejét vette a hivalkodó külsőség megnyilatkozásának:

36 „Kedves Báró Bach! Értésemre esett, hogy a közelebb beálló, Reám és népemre nézve öröm és reményteljes esemény tekintetéből kivilágítások és egyéb ünneplések eszközlésbe vétetni szándékoltatnak. Én hív alattvalóimnak ez alkalommali benső részvételéről is teljesen meggyőződve vagyok! A most uralkodó drágaság miatt ezennel az a kívánságom, hogy a költséges ünneplések helyett inkább a szegényeknek és szükséget szenvedőknek alamizsnák nyújtassanak, mivel Én a jótékonyság művéből ismerem meg népeim szeretetének és illő érzelmeinek legszebb nyilvánítását. Mely akaratomat áltáljában köztudomásra bocsássa! Kelt Bécsben, 1855. február 15-én Ferencz József" A városi hatóság a március 5-én bekövetkezett szülés alkalmából 50 forintot adott házi szegényeinek. A jegyzőkönyv szerint az aláírási ív Harsány!Ferenc képviselő úrnak azon utasítással adatott ki, hogy „maga melléje vévén az illető negyedmestereket, a jobb birtokú polgárokat adakozásra szólítsa fel, minek eredményét az aláírási ívvel nyolc napok alatt mutassa be."

37 Az 1831. évi járvány után 1855 nyarán ismét a kolera dühöngött, és kisebb alábbhagyásokkal egészen november végéig tartott, mely idő alatt országszerte 300 ezer áldozatot követelt. A Bach rendszer az egészségüggyel is mostohán bánt el: nem tette meg a szükséges intézkedéseket, saját szakközegeinek véleményére sem adott, még járványkórházak felállításáról sem gondoskodott. Mulasztását élénken jellemzi az a körülmény, hogy például Pest-Budán a Rókus kórházba szállíttatván a betegeket, ezek az ott kezelt és egyéb bajokban szenvedőket annyira ragály ózták, hogy ők is a kolera áldozatául estek. Hazánk ismert nevű fiai közül ekkor pusztultak el: Obernyik Károly jeles írónk, Farkas István tihanyi perjel, Horváth Tódor, Vidák Özséb és Maár Bonifác bencések, Vécsey /dzse/debreceni tanár, a Magyar Akadémia tagja és az ismert színésznő, Komlóssy Ferencné. Történeti érdekkel bír annak felemlítése, hogy főleg Heves megyében nagyon elterjedt ekkor a porrá tört kénvirágnak a cipőkbe való szórása, mint kiváló szer a kolera ellen. Eredt pedig ezen meggyőződés abból a tényből, hogy Párád kör-