Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A MILLENNIUMTÓL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG - VII. A millenniumi ünnepségek. Székesfehérvár a századforduló éveiben 1896-1904

királya! Ha életedben jól esett magyar szívednek véreid elismerése, most is felettünk lebegő, sokat küzdött lelkednek adja meg azt a jutalmat, hogy egy egész nemzet büszkeséggel áldoz nagy emlékednek! Isten hozott!, s lásd, hogy habár lángeszed már rég megszabadult a föld múló porától, dicső ragyogásban ment át a halhatatlanságba -, fénye ködbe borulni nem fog soha! Trónolj itt méltó helyeden, vármegyénk dicső szülöttje! Légy oltárképünk, mely hitünkben megerősít, reményeinkben kitartásra buzdít, s honszeretetünkben egyesít! Légy tanúja hazafiságunknak! Ints, buzdíts, bátoríts minket, kik ma élünk, de folyton parancsold még a legkésőbb nemzedéknek is: Hazádnak rendületlenül!" Ünnepi mise után a ciszterciták rendháza elé vonult a fényes közönség, és itt Vajda Ödön apát leplezte le a saját áldozatkészségéből emelt márványlapot, amely a rendház falán Vörösmarty tanuló éveinek emlékét örökíti meg. A karrarai márványlap aranydíszítése a költőkirály bronzreliefjét fonja körül és ezt a vésést viseli: „Ezt az emléktáblát a magyar ciszterci rend hazafias kegyelete emelte Vörösmarty Mihálynak, a régi dicsőség és törhetlen hazaszeretet dalosának, a Szózat halhatatlan költőjének, a ki öt éven át (1811-1816) a székesfehérvári főgimnázium jeles növendéke volt. Születése századik évfordulójának nemzeti ünnepén, MCM december 1." Vajda Ödön gyönyörű beszéde után ezen szavakkal adta át az emléket a nagy nyilvánosságnak: „E tábla, ez ódon épület legújabb, de legértékesebb köve, ne csak a múlt hirdetője legyen, de legyen a nemzet nagy ünnepének záloga is, s a hazaszeretet, hazafiúi kötelesség táblája örökké!" A színházban lefolyt irodalmi ünnepély gróf Zichy Jenőt, Wlassics Gyula minisztert, Havranek Józsefet állította szószékre, a költők sorából pedig Vargha Gyula szavalta el költeményét, Várady Antal az Apotheózist. Vargha Gyula: VÖRÖSMARTY Zendüljön diadalmi ének, A nagynak a halál nem árt; Dicsőség a költő nevének, Mely századokra vet sugárt. Üdv, a ki szózatos dalával Megbűvölt földet és eget,