Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A MILLENNIUMTÓL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG - VII. A millenniumi ünnepségek. Székesfehérvár a századforduló éveiben 1896-1904

morú jelentést, hogy „az utolsó jégvihar teljesen bekoronázta az elemi csapások láncolatát, és ma már városunk kertjeiben és határában nincs talpalatnyi hely, hol csak egyetlen egy szál virágocska nyílnék, vagy kerti vetemény zöldellne." A közgyűlés június 30-án foglalkozott a várost ért katasztrófával. Elhatározták - az adók elengedése végett - a kár fölvételét, egyúttal ínségügyi bizottságot küldöttek ki, amelynek feladata volt a nyomorba jutott nép jövő sorsáról gondoskodni. Pedig hát magát a várost is - mint erkölcsi testületet - érzékenyen sújtotta a jégverés, mert az adóleírás miatt előreláthatólag 15-16 ezer forinttal kevesebb lett a pénztár jövedelme, károsult azonkívül a vámok és sorompók bevételeinél is, mert az egész vidéknek, az egész Dunántúlnak nem volt, amit eladásra hozzon. A megélhetés biztosítása végett azt tanácsolta a közgyűlés a gazdaközönségnek, hogy mohart és kölest vessen; 60 mázsa vetőmagot rendelt a város, és azt kiosztotta a nép között. Dunántúl országgyűlési képviselői Kalocsay Alán indítványára nagyarányú segítőakciót indítottak, amely városunkból intézte a teendőket. Felírtak a kormányhoz az adó elengedéséért, olcsó vetőmagot kértek, adakozásra szólították fel a törvényhatóságokat, a társadalom jótékony egyesületeit, a magyar hírlapokat, mert a jégverés bizony csak a biztosító társaságokat nyolc és félmillió kárral sújtotta a megtérítendő összegek által, míg a nem biztosított kár még ugyanennyi volt Dunántúl letarolt földjein. A segélyösszegből a mi városunk lakosságának is jutott: 523 jégkárosult közül 225 gazda részére az államtól 55 300 kg búza vetőmagot kért a kormánytól, 288 gazdának pedig a városi házipénztár terhére rendelt az ínségbizottság 16500 kg magot, természetesen a jövő aratás után való megtérítés kötelessége mellett. Megemlítem, hogy a Dunántúl képviselőinek gyűjtéséből 70 ezer forint gyámolította a jégkárosultakat. Ezen összegből 2500 forint jutott Székesfehérvár legszegényebb népének. E segélyakció létrehozása Kalocsay Alán városi képviselőnknek egyik érdeme volt. * Mint derült égből váratlanul és hirtelen lecsapó villám, úgy sújtotta a magyart szeptember 10-én a hír, hogy Erzsébet királynét meggyilkolták. Sors kegyetlenebb kézzel még nem nehezedett Magyarországra, nagyobb gyász még nem sújtott reánk, mint mikor királynénkat, akiben védőaszszonyát imádta a magyar, aki mindenek ajkán, mindenek szívében élt, idegen földön megölte a becstelen kéz. Az ország megrendült, a nemzet kimondhatatlan izgalomba esett, és egy egész világ fájdalma kelt föl, át-