Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
A MILLENNIUMTÓL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG - VII. A millenniumi ünnepségek. Székesfehérvár a századforduló éveiben 1896-1904
nyugvás méltó helyét. Midőn III. Béla földi maradványait a budai koronázó templomban eltemették, a nemzeti kegyelet gondoskodott a fehérvári kripta folyosóján hevert és tudományos kutatásokra szolgált királyi csontokról is, és III. Béla koporsója mellé temette azokat. A város ekkor Gremsperger Istvánt, dr. Major Ferencet és Moenich Károlyt küldötte dr. Török Aurélhoz, akivel a sok viszontagságot megért csontokat három rézládába helyezték, és a Mátyás templomban elfalazták. Ez az intézkedés Wlassits Gyula miniszter és Sfe/ner püspök megállapodása volt, ámde Moenich Károly a fölvett jegyzőkönyvben kijelenté, hogy Székesfehérvár képviseletében a csontoknak a koronázó templomban elhelyezését egyelőre ideiglenesnek kéri tekinteni, addig is, míg a vallás- és közoktatásügyi minisztertől nyerendő értesítés és a közlendő jegyzőkönyv alapján Székesfehérvár közönsége hozzájárulását nem nyilvánítja." Szép volt a szándék, mely a csontoknak városunkban akart végleges helyet adni. 1897-ben merült fel a városi villanyos vasút létesítésének gondolata Nagy Ignác tervezésében, ami sajnos, a megvalósulás stádiumát nem érte el. **1 QQQ A magyar szabadságharc hajnalhasadásának ötveneszten-LOy U dős jubileumát lelkes érzéssel, a hazafias erő megnyilatkozásával ülte meg hatóság és nép, közélet és társadalom egyaránt. A díszközgyűlés, melyet a város tartott, Tóth István ünnepi beszédével igazán méltó keretbe illeszté március idusának félévszázados tanulságait. A különböző vallásfelekezetek istentisztelete, a Városház téren elhangzott ünnepi szónoklatok, a város kivilágítása, a társaskörök lelkesedése adták a további ragyogást a közös ünnepléshez. A Vörösmarty Kör is, annyi nemes gondolatnak hirdetője a múltban, szintén hódolt a nagy napok jubileuma előtt. Ekkor avatták fel a társasvacsorán azt a serleget, amelyet Ráday Lajos, a Székesfehérvár és Vidéke szerkesztője a Vörösmarty Körnek adott. A szabadság, egyenlőség és testvériség eszméiért KuthyJózsef itta ki először a serleg borát, hogy most már minden évben ez a serleg álljon március 15-én a fehér asztalon. A serleg vésése a következő: „A sajtószabadság 50 éves évfordulója emlékére a Székesfehérvár és Vidéke a Vörösmarty Körnek." Ekkor írta Tomsich (Tamásfi) Gyula is egyik legszebb költeményét, amelyet 3000 példányban osztott szét a hatóság az ünneplők között. Március tizenötödikének korszakalkotó hatását nagyon szépen jellemzi e három versszakban:
