Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A MILLENNIUMTÓL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG - VII. A millenniumi ünnepségek. Székesfehérvár a századforduló éveiben 1896-1904

Megemlítjük, hogy legutóbb Pécs városa 300 000, Kecskemét 280 000, Szatmár 150 000, Nagyvárad 500 000 forinttal járult a színház építéséhez. A székesfehérvári színház részvénytársulat, mely 25 éven keresztül erejét meghaladó áldozatokkal tartotta fenn a részvényesek filléreiből emelt színházépületet, közérdekű működése között a mostoha pénzügyi bajok miatt oly helyzetbe jutott, hogy a tek. Törvényhatóság segélye nélkül fenn nem állhat. Teljes bizalommal fordulunk Székesfehérvár sz. kir. város tek. Törvényhatóságának hazafias és áldozatkész tagjaihoz, hogy a felajánlott színházépület és a terhek átvétele által mentse meg a részvénytársulatot egy végzetes válságtól, s a magyar színészet állandó otthonát tartsa meg rendeltetésének! Nem hisszük, hogy ez ős királyi város tekintetes Törvényhatósága, mely 25 év előtt oly melegen karolta fel az eszmét, el hagyná bukni e szent ügyet! Ha a város és a közművelődés érdekében áldozatokat kellett hozni, Székesfehérvár szab. kir. város tek. Törvényhatóságának kebelében mindig fellobogott a hazafiság szent tüze, s meghozta az áldozatokat! Lobogjon a láng most is, lobogjon örökké, s ragyogja be fényével színházunk jövőjét, hadd következzék el arra is azon boldogabb korszak, mely ős városunk minden müveit polgárának őszinte óhaja! Kelt Székesfehérvárott, 1896. november 17-én. Hazafias üdvözlettel, Székesfehérvári színház részvénytársulat/' A Székesfehérvári Hírlap c. újság lelkesen támogatta a gondolatot, mely a színháznak megvétele által kívánt a bajon segíteni. Lelkesítő vezércikkeiben - melyek között A színház sorsa, A színház megvétele, A város a színügyért, Az áldozatkész város

8 címűek a legfontosabbak - a nemes ügynek apostola lett, és agitációjával lényegesen hozzájárult, hogy a törvényhatósági bizottság november 22-én a színházat 60 000 forinton megvette. Nagy érdem fűződik HavranekJózseí'nevéhez is, mert a közgyűlés elhatározását irányította, és gyönyörű beszédben sietett a kulturális eszmét megvalósítani. Visszapillantván a székesfehérvári színészet tanulságos múltjára, felhozta az okokat, amelyek a város etikai kötelességévé teszik a színház megvételét. Szavait így végezte: „A magyar színészet ma már nem magyarosítja e várost, mert hála Istennek, e város minden lakója a magyart nevezi anyanyelvének. De akik vissza tudnak emlékezni az ezelőtti harminc-negyven évre és tudják azt, hogy e város Fő utcáján végigmenve, idősebb polgárainkat alig hallottuk másképp, mint németül szólani, - ha részt kérnek is a magyarosításból iskoláink, de elvitázhatlan érdeme a magyarosítás e városban működött színészeknek is, kik iránt e város közönsége mindig kiváló előszeretettel viseltetett. Őrizzük meg tehát féltékenyen azon jó nevet, melyet hazai városaink kö-