Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
A MILLENNIUMTÓL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG - VII. A millenniumi ünnepségek. Székesfehérvár a századforduló éveiben 1896-1904
oly csírái fogamzzanak meg az ártatlan kisdedek leikeiben, hogy ezek ős királyi városunknak és drága hazánknak egykor nemesen érző és üdvösen cselekvő derék polgáraivá nevelkedjenek." Az óvoda elkészült, és a szomszéd utcával közösen hirdeti az alapító méltán tiszteletet érdemlő nevét. i QQFT 1897-ben báró Fiáth Pál lett lett Székesfehérvár és Fejér JL kJ y / vármegye főispánja. Ez év első nagyobb eseménye a színház megvétele volt. A színház-részvénytársulat, amely saját erejéből építette színházunkat, a mondott évben a városhoz fordult, és teljes őszinteséggel feltárta súlyos anyagi helyzetét, amely válsággal fenyegette fennállását. A kultúrhistória szempontjából igen érdekes és jellemző ez az okirat, amelyet teljes szöveggel közlünk: „Tekintetes Törvényhatóság! Huszonöt év előtt, mikor a magyar színészet a létért folytatott nagy és nemes küzdelmével helyet biztosított magának a hazafiak szívében, a fővárost kivéve, nem volt állandó és méltó hajléka Thália papjainak. A nemzeti öntudat és erő ébredése - 1867 - után, mikor már kezdett »nyelveben élni a nemzet«, széles e hazában felhangzott a panasz, hogy a magyar színészetnek nincs otthona, a nyelvnek nincs temploma! Székesfehérvár szab. kir. város hazafias polgársága megértve az alig felszabadult édes anyanyelv esdeklő szavát, részvénytársaságot alakított, megelőzve az ország nagyobb városait, hogy a magyar színészetnek ős városunkban állandó és méltó otthont emeljen. Székesfehérvár szab. kir. város áldozatkész közönsége ingyen telket ajándékozott a színház céljaira, s a részvénytársaságot alakító 372 részvényes 102 800 forinttal járult a színészet ügyének támogatásához. Az építés megkezdetett, s amily mértékben haladt az építkezés előre, épp úgy növekedett a polgárság érdeklődése és hazafias öröme. Még nem hangzott fel a dolgozó munkások kalapácsainak zaja, mikor bekopogtattak az anyagi gondok a részvénytársaság ajtaján. Az építkezésre előirányzott összeg elfogyott, s az épület még nem volt készen. A viszonyok e nyomása alatt kényszerült az igazgatóság nyolc páholyt 12 000 forintért örök áron eladni, hogy szorult helyzetén pillanatnyira segíthessen. A színház megnyitása óta a részvénytársaság működését anyagi gondok és adósságok folytonos láncolata, illetve a lassú halál jellemzi. Ehhez járult a házbérjövedelem folytonos csökkenése, a
