Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A KIEGYEZÉSTŐL A MILLENNIUMIG - VI. A modern Székesfehérvár megteremtésének folyamata 1870-1896

létesítésében és ügyeinek irányításában minő hatalmas arányokkal vette ki Szőgyény Marich László a magas állással egybekötött vezetés teendőit. Mint a vármegye és a város főispánjára, egyúttal igen magas közjogi állásokat is ruházott rá a királyi kitüntető bizalom. Főkamarás mester, majd főtárnokmester, 1888-tól haláláig pedig országbíró volt. Két ízben a magyar delegáció elnökségét bízták rá, majd a főrendiháznak másodelnöke, utóbb elnöke lett, és a sok kitüntetés, a Lipót és Szent István rend után az aranygyapjas rendet kapta, midőn 1884-ben visszalépett a közpályáról. Fényes pályafutásának utolsó tíz évét Székesfehérvár falai között töltötte, és mindenkor büszkén mondotta később aggkorában, hogy ő a város legrégibb polgára. A mi falaink között volt nyolcvanesztendős születésnapja, amely alkalommal a király is üdvözölte régi hű szolgáját. A sürgöny megvan a család ereklyéi között, és így szól: „Fogadja legbensőbb kívánataimat születése nyolcvanadik évfordulóján. Adja a Mindenható, hogy a trónnak és hazának mindenkor hű és kitűnő tevékenységét még évek során át szentelhesse - fejedelmének és az egész országnak örömére. Ferenc József." Szőgyény Marich László klasszikus szónok volt, kinek a főrendiházban, a vármegyei és városi közgyűléseken, úgyszintén a társdalom ünnepén elmondott minden beszédét eszmei tartalom, költői lendület, meggyőző erő és mélységes tudás jellemezték. Beszédei köteteket adnának értékes könyvek gyanánt, kár, hogy csak néhányat ismerünk a levéltárak és újságok megfakult papírjairól. Egyik nagyon szép beszédét Székesfehérvárott mondotta, midőn 1872-ben a színház alapkövét letették. A többek között így szólt: „Nemcsak mint a színházépítő társulat elnöke, nemcsak mint szabad királyi Székesfehérvár városának polgára, de mint legszentebb nemzeti érdekeink fejlesztése, biztosítása és megszilárdítása nagy munkájának egyik csekély, de régi hű napszámosa, legélénkebb hazafiúi örömmel teszem le önökkel ma, első szent királyunk országos névünnepén Székesfehérvár városa jövő színházának alapkövét, mint oly épületét, amely - midőn azt ezen klasszikus magyar földön Thália istenasszony egy új, díszes nemzeti templomául avatják föl, egyszersmind a bástyatorony lerombolt köveinek szomszédságában - kül- és belveszélyektől mindig fenyegetett legdrágább kincsünk, magyar nemzetiségünk szellemi védfalainak folytonos éberségre, munkára, kitartásra és magunk iránti hűségre intő őrtornyát fogja képezni." Szőgyény Marich László író is volt, aki hosszú és ritka fényességű, mindenkor befolyásos közéleti szereplésének eseményeiről emlékiratai-