Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
A KIEGYEZÉSTŐL A MILLENNIUMIG - VI. A modern Székesfehérvár megteremtésének folyamata 1870-1896
kólánk sem jutott minden átmenet nélkül a fényes palotához, hiszen mint egyéb alkotásoknak, neki is megvan a maga múltja. 1854-ből veszi létezését, amikor két osztályú ipariskola volt, melyet a város tartott fönn saját erejéből. Ebből alakult ki a sokáig lenézett, de ma már nagyon megbecsült intézet, amely ellenható akadályok miatt csak 1859-ben tudta megnyitni harmadik osztályát. 1981-ben létesült a negyedik osztály, és így az intézet most már fölvehette a főreáliskola nevet - egyúttal, mint községi tulajdon, az államtól 4 ezer Ft évi segélyben részesült. Az ötödik, majd a hatodik osztály felállítása után sok balsors és sok küzdelem vitte az iskolát a fejlődés, részben a hanyatlás felé. Nem egyszer fölmerült az egész iskola eltörlésének eszméje is, míg azután 1882-ben a hetedik, 1883-ban a nyolcadik osztály felállításával a végleges fönnmaradás szilárd alapjai létesültek. Ekkor indult meg az államosítás céljából a sok évre kiterjedő tárgyalás, amelynek végső eredménye gyanánt 1890. április 14-én kötötte meg a város az állammal a szerződést. Ennek pontjai szerint a város építette meg a mai telken és 98 ezer forint költséggel a főreáliskolát, és kötelezettséget vállalt arra is, hogy minden évben 4500 forintot fizet az államnak. Ez a terhes kötelezettség csak nemrégen szűnt meg, és a kedvező elintézés dr. Saára Gyula polgármester érdeme. Megemlítem, hogy a főreáliskola múltjáról igen érdekes adatokat olvashatunk abban a könyvben, amely a kialakulás és a fejlődés minden mozzanatára kiterjeszkedik. Ez a könyv a fejlődés (1854-1871), az emelkedés (1871-1874), a viszályok (1874-1887) és a virágzás korát (1887-től máig) különbözteti meg a reáliskola történetében. 63 * A székesfehérvári zsidóság ötvenéves múltra tekintett városunkban, és az első negyedszázadot templom, a másodikat iskola építésével ünnepelte. A fölavatáskor hangzottak el azok a szavak, amelyeket minden iskolának követnie kell, legyen bár a felekezet, a község vagy az állam tulajdona: „Nevelni fogják itt gyermekeinket a hazafiság szellemében. Be fogják vésni a kicsinyek fogékony szívébe, hogy mindannyiunknak egy közös édesanyánk van, és ez a haza, melyet szeretni, ápolni és gyarapítani első és szent kötelességünk! Meg fogják tanítani gyermekeinket becsületre, szerénységre, kötelességtudásra és munkaszeretetre, hogy egykoron ők is részt vehessenek a közművelődés azon nehéz munkájában, mely hazánkat naggyá és erőssé teendi!" *
