Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
A KIEGYEZÉSTŐL A MILLENNIUMIG - VI. A modern Székesfehérvár megteremtésének folyamata 1870-1896
elfogadásához feltétlenül hozzá kötöttek, az uralkodó ház szerződésileg elfogadott, királyi eskükkel megerősített, s ünnepélyes elismerését az 1790.10. alaptörvény s az 1848-ki törvények szentesítésével következőleg megörökítette. Az országosan constituait függetlenségi és 48-as párt által minden utógondolat nélküli loyalitással lobogtatott e zászló alá sorakoztak ős Székesfehérvár városának azon választó polgárai, a kik Önt bizalmuk felajánlásával megtisztelték. Ez a zászló, így a mint az ki van tűzve, nem az enyim/De én eltekintve saját álláspontomtól, már sokszor kijelentettem, hogy ha Nemzetünk helyrehozva az önbizalomban megfogyatkozás egy szerencsétlen percének tévedését, békés törvényes úton visszaszerzi Magyar hazánknak azon elidegeníthetlen ősi jogot, melyet e zászló képvisel, s mely nemcsak szerződésileg is megerősített ezer éves történelmi jog, s az állami lét nélkülözhetetlen signaturája, hanem egyszersmind hazánk jövendő fennmaradásának, nemzeti erőfejlődésének, szabad röptű kulturális emelkedésének, anyagi felvirágzásának, közgazdászati egészségének, nemzetközi hivatása betöltésének, s népe elégedettségének nélkülözhetlen feltétele is lesz oka, más aspirácziók megvalósítását nem merényiem. Hát én, ki ezt ismételten kijelentettem, e nézetemből kindulva, ki akarom Önnek fejezni őszinte örvendezésemet úgy a felett, hogy hazánk törvényes függetlenségének e zászlaja Székesfehérvárott győzelmet ígérő lelkesedéssel kitűzetett, mint a felett is, hogy éppen Ön, gróf Károlyi Gábor az, a kit Székesfehérvárnak e zászló alá sorakozott lelkes polgárai képviselő jelöltjükül kiválasztottak. Annál nagyobb örömömre szolgál a Magyar hazafias szellem e térfoglalása Fehérvárott, minél inkább fájt nekem e zászló alatt akkorig épp azt a Székesfehérvárt nem látni, melynek nevéhez első királyunk ott székelésétől, s tetemeinek eltemetésétől kezdve a Magyar haza állami függetlenségének annyi magasztos történelmi emléke fűződik, hogy hazánk minden városai közt egyenesen Székesfehérvár az, melyet a felejthetlen történelmi reminiscencziák varázshatalma első helyütt látszik a Magyar haza törvényes állami függetlenségéhez ragaszkodás dicsőségére (legyen szabad mondanom: kötelességére!) felhívni. Soká váratott magára e felírásnak sikert ígérő meghallgatása abban az ős magyar városban, mely máskülönben a tiszta magyar jelleget egy ezred év minden viszontagságain keresztül annyi szívóssággal megőrizte - bizony soká váratott magára! De hát „a leányzó nem halt meg, csak aludott -" aludott azon hitegetés gőzének szendergető befolyása alatt,
