Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A SZABADSÁGHARC LEVERÉSÉTŐL A KIEGYEZÉSIG - I. Az önkényuralom évtizede 1850-1859

bornagy föltétlenül ragaszkodott ahhoz, hogy a város haladéktalanul a Bottlik majorban helyezze el az ágyúkat. Hiába magyarázták neki, hogy ez a major magánbirtok, a tulajdonos onnan ki nem tehető, a katona hajthatatlan maradt. A városi hatóság kénytelen volt adósságba verni magát, 5 ezer forinton megvette a majort, hogy azt a katonaságnak átadja.

24 (Ez a major ott feküdt a mai Deák Ferenc és Budai út sarkán.) A városnak kellett gondoskodni a katonai lövöldéről és lovaglóhelyről is. Az elsőt meg tudta oldani a tanács, mert a Lövész Egylet átengedte erre a célra a helyiségét, de az utóbbi sok tárgyalást vont maga után.

25 A katonaság túlzott követeléseit a város polgármestere, Linzer Vilmos - bár lojális érzelmű volt - nem teljesítette. Ellenkezése állásából történt eltávolítását hozta magával. Augusztus 31-én megjött már a helytartói rendelkezés, amely szerint Linzer Vilmost „bebizonyult hivatali hanyagsága és a felsőbb utasításokkal ellenkezőleg volt hivatali viselkedése" miatt állásából fölmentette. Helyét Ferenczy János foglalta el, akinek polgármesteri tevékenységét az osztrák birodalmi gondolat jellemzi.

26 A megelőző év kórházi terhe is ránehezedett városunkra. Báró Schwendingaltábornagyharminc ágy fölszerelését követelte. A város hiába járult hozzá kérő szóval, hiába mondotta el, hogy „a városi pénztár a sok terheltetések által kiürítve lévén, 30 újabb ágyak felszerelését nem képes teljesíteni, a kaszárnyabeli ágyneműekből sem lehetne e célra legkevesebbet is használni, mivel azok a kaszárnyában szállásoló katonáknak sem elégségesek." Augusztus 28-án az új kerületi főispán, báró Angusz Antal érkezett városunkba, és hivatalos szemlét tartott az adminisztráció fölött. Szomorú, de jellemző a jegyzőkönyv egyik pontja, mely részletesen beszámol a vizsgálatról. Egyik helyen említi: „Ő Méltósága a levéltárban találván e város részéről 1848-ik évben állított önkéntesek zászlóját - hol a polgári katonaságnak régibb zászlója is tartatik -, ezekre nézve O Méltósága azt rendelni méltóztatott, hogy az önkéntesek zászlója, valamint az egyik polgári katonaság zászlójára függesztett háromszínű szalagok arról leszedetvén, ezen szalagok is e városbani katonai kormánynak tüstént átadassanak."

27 1851-ben püspöki installáció volt városunkban: Farkas Imre foglalta el székét, az egyházmegye kilencedik püspökeként. Kormányzása 1866ig tartott. Ez idő alatt a vallásos és emberbaráti kötelességek szigorú és pontos teljesítése irányította, és jótékonyságával maradandó emléket emelt magának: 1865-ben 1000 forinttal járult a régi megyei kórház létrehozásához.