Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
A KIEGYEZÉSTŐL A MILLENNIUMIG - VI. A modern Székesfehérvár megteremtésének folyamata 1870-1896
e bizonytalanságában borongó lelkünk a jó király iránt érzett igaz részvét mellett a hazafiúi fájdalom könnyűjét sírja; mert Rudolf trónörökösben a magyar közszellem fejlesztőjét, a magyarság barátját, hazánk és népének viszonyaival ismerős jövendő királyát veszité el, ki egy alkotmányos érzésű, bölcs király oldalán nevelkedvén fel - látta, mint lett királyi atyja a legnépszerűbb és legkedveltebb fejedelemmé, elsajátítá annak erényeit, szívben és nyelvben fia lett annak a Hazának, melyet a jövőben mint király lett volna hivatva boldogítani." 1889-ben megvalósult a szép gondolat, mely a társadalom vezető embereinek bevonásával szervezte önálló színtársulatát. A színházegylet - így nevezték magukat az alapítók - Vedress Gyulát vette művezetőnek, jó erőkról gondoskodott, kifogástalan előadásokat produkált, azonban a sok jóakarat és áldozatkészség dacára csakis tengődés volt a vállalkozás sorsa. Nyáron Szombathelyre küldötte társulatát a színházegyesület, és az ottani rátartós, fagyos közönség bizony sok élvezetben részesült a székesfehérvári közönség áldozatkészségéből. Az őszi és téli idényre ismét hazajött a társulat, de itt már bukás várt reá. Bemutató előadásul a színészet százéves jubileumára írt Földön járó csillagokat adták, Váradi Ante/prológjá val. Midőn gróf Cziráky Béla, a színházegylet elnöke, aki annyit tett a színészetért, Bécsbe távozott, a társulat 1891. január 23-án díszelőadással rótta le háláját az elnök iránt. A szépen feldíszített színház fényárban úszott, a főispán páholyában kék selyem színlap, Tompa Kálmán színész alkalmi ódája és a zenekar egyik tagjának „Cziráky indulója" feküdt. A színház előcsarnokában az egyesület fogadta távozó elnökét, és sárga-kék kötésű albumot adott át, mely a konzorcium és a színészek névsorát foglalta magában. És benne volt a szép költemény is, amelyet Tompa Kálmán írt sok lendülettel, magas szárnyalással: Felépíted a már ledöntött oltárt, E kisded tábor szentelt tűzhelyét! Felrázta lelked az alvó oroszlánt. S lelkünkbe öntéd lelkednek felét! Élére álltál Thalia ügyének, S kezedbe vetted kormányozni azt, És megmutattad Fejér vármegyének, Hogy Thalianak új hajlékot adsz!
