Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A KIEGYEZÉSTŐL A MILLENNIUMIG - VI. A modern Székesfehérvár megteremtésének folyamata 1870-1896

előtt föl nem mondhatja, de ezen idő alatt a színház rész vény társulat félévenként tartozik kamatot fizetni azon egyleteknek és intézeteknek, amelyekre a 22 ezer Ft összeg tíz év múlva szállani fog. A kiállítási bizottság ezen nemes intenciójú intézkedése nagy segítség volt a színház részvénytársaságnak, és ha nem is tudta a végleges feloszlást meggátolni, legalább kedvezőbb időkre sikerült elhalasztania annak bukását. A városi árvaházi alap is kapott 5000 forint adományt a jövedelemből, amely ezek szerint a helyi érdekeket elégíté ki. Az erkölcsi siker, a jövőre kiható eredmény fejtegetésébe nem bocsátkozom, csupán gróf Zichy Jenőnek a kiállítás utolsó napján mondott beszédéből idézem a következő sorokat, amelyek a székesfehérvári kiállítás erkölcsi eredményeit vázolják. „A magyar ipar történelmében monda gróf Zichy Jenő - oly momentumot képez a székesfehérvári kiállítás, mely a jövőben irányadó lehet nemzetünknek, mert e kiállítás bebizonyította, hogy a nemzetnek van életereje, van képessége, de nem szabad elbizakodni, hanem tenni és munkálkodni kell, mert azon eszmének kell előttünk lebegnie, hogy a befejezett munka után új munkásságra kell kelni, hogy haladhassunk." Megemlítem végül, hogy a kiállításnak hivatalos lapja volt, a bezárás után pedig könyv jelent meg,

39 amely minden mozzanatról beszámol. *1 Q Q r\ 1880. február 3-án a város egyik puritán jellemű, nemesen XÜÜU gondolkodó - bár életében sokszor félreismert fia - Kaiser Sándor meghalt, aki majdnem összes vagyonát Székesfehérvár árvaházának kötötte le végrendeletében. A rendkívüli közgyűlés fájó érzéssel vett tudomást haláláról, méltatta érdemeit, kimondván, hogy „dr. Kaiser Sándornak, az elvhü hazafinak, a kiváló tevékenységű polgárnak s a nemesen érző és gondolkodó embernek emléke jegyzőkönyvileg megörökítve rendeltetik átadatni az utókornak.

40 A végrendelet így intézkedik: „Öszszes vagyonomat, beleértve házamat, értékpapírjaimat és készpénzemet, egy Székesfehérvár szab. kir. város közönségének, illetve hatóságának felügyelete alatt állandó és ez által létesítendő árvaleány-ház alapjára hagyományozom, oly feltétellel, hogy a város közönsége elhalálozásommal a hagyomány átvétele után legalább egy év alatt egy árvaleány-intézet létesítését elvben kimondja, azután kormányszékileg jóváhagyandó alapszabályt szerkesszen, melyben csupán azon két fő célt kívánom belefoglaltami, hogy ezen árvaleány-házba valláskülönbség nélkül vétetnek föl az árvaságra jutott helybeli illetőségű leánygyermekek,