Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A KIEGYEZÉSTŐL A MILLENNIUMIG - VI. A modern Székesfehérvár megteremtésének folyamata 1870-1896

Klökner Péter, Kolossváry Miklós, Fellner Ignác, ifj. Kolossváry Miklós, Deutsch Ignác, Dieballa György és Platt Ágoston. Ezek szolgálták adományukkal a kegyeletes célt, amely Ercsi idealizmusát egyúttal közelebb hozta Székesfehérvárhoz. Még több kapcsoló pontot találunk, ha átnézzük azt a kis füzetet, amely az ünnepen hagyta el a sajtót. A füzetet Boross Mihályirta, benne van a bizottság elnökének, Szőgyény Marich László főispánnak megnyitó beszéde, Boross Mihálytól a szobor történetének leírása, úgyszintén az a remek kidolgozású emlékbeszéd, amelyet Juraszek Ferenc, akkor Székesfehérvár országgyűlési képviselője tartott. Ezt mondotta a többi között: „Nem háborgatjuk sírodat, nagy halott, csak eljöttünk ahhoz, hogy lerójuk kegyeletünk adóját Neked, ki halhatatlan szellemeddel egy egész életen át szíved egész hatalmával ölelve a hazát, éltél nemzetednek. Az ősz Dunán járó utas sóvár pillantással szemlélheti azon szent ösvényt, mely Eötvös sírjához vezet. Ide zarándokolj, magyar, ha szellemi munka és életküzdelmekben kifáradt lelkednek akarsz vigasztalást keresni! Ide zarándokolj, te büszke főúr, kit a nemes hivatás kétszeresen kötelez a hazát szeretni; ha lelked nem találja meg a helyes irányt, e sírnak szelleme meg fogja súgni szívednek, hol vérzik a társadalom! Ide jer imádkozni, te szegény árva, s a nagy költő eszméivel szívedben, nem fog megdermedni hited a haza jövője iránt! S te földműves, ki arcod verejtékével keresed a kenyeret, s ki csak ekéd vasának fényére lehetsz büszke, ápold ez emléket, s ne hagyd begyöpösödni e sírt, melynek nagy halottja, megtisztítva Dózsa emlékét a salaktól, első fiatalságától kezdve súlyos szenvedésednek enyhítéséért küzdött, s midőn felszabadultál a járom alól, könyvet adott kezedbe, hogy abból tanulj imádni Istent s szeretni hazát, királyt, felebarátot és emberiséget."

35 1879-ben merült föl először a tisztviselői nyugdíj gondolata, amely sok tárgyalás után évek múlva életbe lépett, hogy ma már érvényesítse jótékony hatását. A történeti hűség kedvéért megemlítem, hogy a nyugdíj létesítését dr. Say József indítvány ózta a március 10-én tartott közgyűlésen.

36 1879. március 12-én a szegedi árvíz milliókra menő kárt okozott, és romba dönté a magyar Alföld metropoliszát. Ám a helyszínen megszólalt a királyi szó: „Szegedszebb lesz, mint valaha!", és nemcsak a magyar társadalom, hanem az egész művelt világ sietett bőséges anyagi segítését megadni, hogy főnixmadárként újra feléledjen romjaiból az elpusztult Szeged.