Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A KIEGYEZÉSTŐL A MILLENNIUMIG - VI. A modern Székesfehérvár megteremtésének folyamata 1870-1896

rabban végződött, és egy hónappal később vette kezdetét. A bontás és az építés hosszú ideje alatt a főgimnázium két osztálya a rendházban, hat pedig a püspökség földszintjének jobb oldalán nyert elhelyezést. Az ünnepélyes fölavatás 1875. október 3-án volt. Mise után a díszterem falai közé vonult az egész társaság, majd felhangzott a Himnusz, utána pedig az intézet alapítója, Rezutsek Antal zirci apát mondotta el beszédét. „E helyen, ahol állunk - így szólott többek között - oly hajléka volt még kevéssel ezelőtt a tudománynak, mely, noha a «Sedes Palladi Doctae Sacra» feliratot viselte homlokán, csakis a leforgott századok szerény követeléseinek felelhetett meg, azon időknek, midőn a középoktatás még korlátoltabb teret igényelt. Áldom a gondviselést, hogy most már nincs úgy; áldom minden kegyelmek adóját, ki erőt s módot nyújtott nekem, hogy, ki a főgimnázium átalakításának ügyét évek óta szívemen hordoztam, ha súlyos eszközlés után is, végrehajthattam azt, és életem alkonyán még megérhetem, hogy ez új födél alatt mondhassak áldást dicsőségesen országló fejedelmünk, I. Ferenc József császár és apostoli királyunk Ő Felségének boldog és hosszas uralkodására, és hogy az oktatásügynek jelen levő minden rendű barátait a tudomány oly hajlékában üdvözölhetem, mely méltónak mutatkozik arra, hogy ezen idők követeléseinek s a legmagasabb várakozásoknak, valamint ezen őshírű királyi székváros díszének is megfeleljen. Nincs most egyéb hátra, minthogy szívem azon szent szándékát s buzgó óhajtását, mellyel e hajlékot imént megáldottam, meghallgassa és foganatosítsa a kegyelmek Istene, mely óhajtásom abban áll, vajha szent rendem tagjai, kik 62 év óta hintegették innét az eltakarított ófalak között a valláserkölcsi, hazafiúi és tudományos elvek áldásos magvait, az új falak közt is szerencsével folytatván hasznos munkásságukat, azon édes, azon jutalmazó gyümölcseit lássák mindenkor fáradozásuknak, hogy ezen nemes város vidékeinek mindazon gyermekei, kik az intézetet felkeresik, egytől-egyig hívei legyenek és maradjanak szent vallásunknak, hívei koronás fejedelmünknek, örömei és büszkesége szülőiknek, munkás és szerető fiai az édes hazának, s messze sugárzó dicsősége a magyar névnek és a magyar nemzeti műveltségnek!" A fölavató ünnepélyen a költő lantja is megszólalt. Mészáros Amand tanár Emlékkoszorú címen alkaioszi versszakokban gyönyörű ódát írt, mely a gondolatok fensége, a magas szárnyalás, a tiszta érzés által méltóan sorakozik előzőleg és később írt költeményeihez. A vers ma már igen ritka - egy példány az én gyűjteményemben is van. A költemény a régi gimnázium kiváló tanárait, néhány hírnévre jutott tanítványát említi, majd gyönyörű költészettel az ifjúságot hazafiságra és a nemes tudomá-