Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A KIEGYEZÉSTŐL A MILLENNIUMIG - VI. A modern Székesfehérvár megteremtésének folyamata 1870-1896

dekeket mellőzve, csakis egy célra, városunk közös javára fogunk ernyedetlenül működni. ... Örök élet a volt képviselő-testület működéséből fönnmaradó kedves emlékeknek, de egyúttal örök feledés általi halál a múltak kellemetlen emlékeinek! Igen, temessük el e pillanatban a múltból e teremhez tapadt minden keserűséget, s azon sír fölé, melybe a múltak izgalmait s félreértéseit eltakarítjuk, hogy e rémek árnyai ne kísérthessenek meg többé bennünket, e sír fölé hengerítsük figyelmeztető és intő oszlopul az egyetértésnek a gránitnál is szilárdabb kövét! Szabadság, egyenlőség s egyúttal testvériség honoljon e városi hatóság emez ősi házában, s ezek mellett e teremben tanácskozásaink közepette, mint elválhatlan jóbarát, kísérjen bennünket karöltve mindenkor a rend, a béke és az egyetértés! ... Éltessük városunk érdekében, éltessük egyetértve, a sikeres munkálkodáshoz elkerülhetetlenül szükséges egyetértést!"

2 Ilyen beszéd lelkesítő szavai között volt a tisztújítás, amely Nóvák Kálmánt választotta polgármesternek, Danitz Bélát főbírónak, Juraszek Ferencet főjegyzőnek, Fittler Bélát főügyésznek, dr. Fanta Adolfot főorvosnak, Ha vranek Józsefet városkapitánynak. Lényeges változáson ment át a városok és a vármegyék jogköre is, az eddig kezükben volt törvénykezést az újonnan felállított törvényszékekhez utalta a fejlődő korszellem. Az állami hatóság ekkor vette át tőlünk Danitz Béla főbírót törvényszéki elnöknek, aki távozásakor igen szép beszéddel búcsúzott el a város közönségétől.

3 Vele együtt mentek át a tisztikarból a királyi törvényszékhez Madaras Lipót és Máder Ferenc, kik még az 1867-iki választás óta voltak tagjai a városi törvényszéknek, továbbá Radnich János tiszti ügyész és Pölhös István levéltárnok.

4 1872-ben a hatóság lebontatta a város régi és értékes emlékét, a Rákóczi korban készült bástyatornyot. A mai Elit kávéház falán elhelyezett emléktáblán így szól a felírás: „Itt állott hajdan a budai várkapu, mely 1810-ik évben József nádor emlékére nádorkapunak neveztetett, míg 1872-ik évi június hóban lebontatott." A budai bástyatorony lebontását 1861-ben megjósolta városunk egyik érdemes fia, aki régészeti és történelmi dolgokkal foglalkozott. Ma már nevét is alig ismerik Csapó Kálmánnak, aki 1861-ben szülővárosának ajánlotta Székesfehérvár története című munkáját. Ebben a kis munkában lehetőség szerint olyan adatokat gyűjtött össze, amelyek a város történetéből az itt élő embert érdekelhetik. Valószínűleg jól ismerte az indolenciát, amellyel az akkori hatóság viseltetett a régi emlékek iránt, mert a budai torony leírásánál így sóhajt föl: „Lehet, hogy pár év múlva a ma még fennálló csonka torony helyét is csupán táblába vésett pár sor fogja jelöl-