Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC ESEMÉNYEI SZÉKESFEHÉRVÁROTT 1848-1849

tonai parancsnoknak. Ekkor fogták kereset alá Petetdy Gábori, Nagy Ignácot, Schachter Jánost, Prileszky Andrást és Pacsay Györgyöt, akik azonban csakhamar visszanyerték szabadságukat. Fölállították azután november 14-én a katonai rendőrségi osztályt, amelyhez Dory Gábor két városi hajdút és egy tanácsnokot kirendelt.

24 Ennek a katonai rendőrségi osztálynak működése az 1848. október 8. óta történt eseményekre terjedt ki, és csakis ezen okból menekültek meg a büntetéstől Izmai, másként Fleischner János és Szász Ferenc, akik a horvátok lefegyverzését 1848. október 3án hajtották végre. A nagyfokú bizalmatlanság légkörére utal, hogy Dőry Gábor nem erősítette meg november 14-én Müller Jánost tanítói állásában, míg - a jegyzőkönyv szavai szerint - „politikai józanságáról és feddhetlen életéről bizonyítványt fel nem mutat." 1849. december l-jén hirdették ki az összbirodalmi alkotmányról szóló császári rendeletet, a tanács végzése erről így hangzik: „Felséges királyunknak ezen alkotmányban népei iránt kitüntetett atyáskodó hajlandósága hálás érzettel elfogadtatván, elhatároztatott, hogy e városi nép nevében Kegyelmes fejedelmünk elébe köszönet terjesztetvén, legalázatosabb folyamodással kérettessen meg, hogy ezen üdvös alkotmányt életbe lépteni és így annak jótéteményeiben hív népeit minél előbb részesíteni, ez országot pedig az ostromállapot alul legkegyelmesebben felmenteni méltóztasson."

25 A hatóság az egész országot lenyűgöző osztrák hatalom vaserejét érezte, feje fölött volt a hurok, előtte a golyó félelme; katonaság és a császári biztos kormányozta a várost, a kerületi főispán parancsoló szavának pedig a szuronyok erdeje szerzett érvényesülést. Talán ebben a körülményben látjuk némi igazolását olyan határozat és olyan felirat létrejöttének, amelyhez hasonló - tudomásom szerint - az ország egy városából sem származott. Talán a 60 ezer forintos adósarchoz hasonló újabb fenyegetés is vezette és irányította a hatóság gondolkodását, talán a lezajlott idők keserű tanulsága, lesújtó következménye is közrejátszott, hogy Székesfehérvár ezt a határozatot meghozta? Bármiként legyen a dolog, mi a történeti igazságot követjük, amidőn a jövő idők tanulságául múltunknak ezt a szomorú emlékét is ideiktatjuk: „Felséges Ausztriai Császár és Magyarország apostoli Királya! Legkegyelmesebb Urunk! Az isteni gondviselés és cs. kir. Felségednek hatalmas kara a milliók által óhajtott üdvteljes békét helyreállítván, szerencsénk lett Felséged által népei boldogítására engedményezett ausztriai császárság birodalmi alkotmányát, hozzánk cs. kir. Felséged biztosa által megküldöttet, a népnek több példányokban tudomására bocsátani,