Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC ESEMÉNYEI SZÉKESFEHÉRVÁROTT 1848-1849

zölt hivatalos levél miatt; Schwanfelder Józsefet pedig súlyos várfogságra ítélték, mert a 800 forint adomány ellen hazafias érzülettel tiltakozni merészkedett. Mihalik György is nemsokára kiszabadult, mert érdemül tudták be neki, hogy a horvátok lefegyverzésekor két tiszt életét megmentette, különben is reáfogták, hogy népfölkelői szereplését őrült agygyal, mint elmebeteg folytatta, és így beszámítás alá nem eshetett. ( Dehogy is volt szegény, Mihalik plébános bolond! ) Legsúlyosabban bűnhődött a tüzes szavú barát, Székesfehérvárnak ez az igazi Kapisztrán Jánosa, akire vasban töltendő öt évi várfogságot szabott a zsarnoki hatalom. Tassy Béla hagyatékából dr. Hattyúffy Dezső igen érdekes ereklyét őriz: olmützi fogolytársainak tizenhatodrétű kis jegyzőkönyvben megörökített aláírását. Az egyik lapon ezt olvassuk: „P. Tamás Brúnó Ferenczi szerzetes várfogságra vason 6 évre ítéltetett." A történelmi fontosságú kis füzet hű reprodukcióját Gracza György is közli ötkötetes munkájában. Az elfogott papokra vonatkozólag a város egyik intézkedését is megtaláltam. Kiszabadításuk érdekében a hatóság küldött követséget gróf Falkenhaynhoz, egyúttal Marich Dávidot is fölkérte közbenjárásra de természetesen siker nem követte a közbelépést. Midőn Falkenhayn elhagyta városunkat, gyulai Gaál Eduárd tovább űzte korábbi politikáját, amelynek végrehajtásában hűséges közreműködőre talált Ferenczy János városkapitányban. Különösen azokat sújtották az erőszakos hatalom vasvesszejével, akik előzőleg a nemzeti ügy szolgálatában állottak, s a gyanúsítás, följelentés, befogatás meg a szigorú pénzbírság minden alakját fölhasználták ellenük. Ebből a szempontból csupán egyetlen példát említek: 1840. április 24-én egy nyugalmazott kapitány telepedett meg városunkban, a jómódú, vagyonos Hessky Ferenc. Körmenden született, és Székesfehérvár polgárai közé vétetvén föl magát, az Olaj - vagy mint akkor nevezték Olajvető utcában nagy kiterjedésű majort szerzett, és itt gazdálkodott. Mint nyugalmazott katonatiszt, 1848-ban a nemzetőrök kiképzésében és oktatásában nem csekély szolgálatot tett a magyar szabadságharc helyi ügyének, és hazafias érzületét mindenkor, még a megszálló katonaság ittléte alatt is híven megőrizte. Később még lesz szó arról az üldözésről, amely épp ez okból sújtotta, anyagilag is tönkretette őt; jelenleg csupán egy hosszúkás papírlapot akarok megismertetni, melyet a derék apának fia, Hessky Imre féltékeny gonddal őriz. Ezt olvassuk a megfakult, de ma is beszélő papírról: „Királyi biztos úr meghagyásából 200 pengő forint