Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

1842-ben fizette meg a város a Nemzeti Múzeum részére azt a 385 Ft 10 krajcárt, melyet a Jankovich féle gyűjtemény megvásárlására megajánlott.

13 Az anyagi viszonyok igen kedvezőek 1842-ben. Ezt a körülményt abból az indokolásból konstatáljuk, mely a tisztviselők fizetésének felemelését jogosnak tartja, egyúttal megjelöli a kellő fedezetet is. Szükséges volt ez a fizetésjavítás, mert a tisztviselői állások javadalma 1798 óta nem változott, pedig akkor csak 4 ezer, 1842-ben már 20 ezer lakosa volt Székesfehérvárnak. A tisztviselők munkaköre ez idő alatt alaposan megnövekedett, de a drágaság is nagy arányokat öltött. A kedvező anyagi viszonyokat a tanácsi indokolás következő adatai bizonyítják. 1798-ban a város adóssága 66 300 Ft, követelése 27 745 Ft volt, tehát 38 555 Ft tartozás nehezedett reá. 1842-ben a jó gazdasági viszonyok következtében - a város anyagi fejlődése folytán - a tartozás már csak 64171 Ft 43 1/10 krajcár volt, tehát kevesebb, mint 1798-ban; tőkekövetelései viszont 76318 Ft 19/20 krajcárt tettek ki.

14 1842 telén Fekete Gábor volt a színigazgató városunkban, ahol április 27-ig játszott személyzete. Ekkor már a Színpártoló Társaság is teljesíté feladatát, a táncmulatságok jövedelmével segélyezvén a nélkülöző társulatot. Az előadások nem a Színházban, hanem a Fekete Sas vendéglő termében voltak, mert a Színház átalakításra szorult. A városi levéltárban megvannak a javításra vonatkozó iratok, melyek szerint a terveket még 1840-ben elkészítették: Grunkböck Ferenc ács, Langmáhr Mihály kőműves és Say Ferenc javaslatára a kiküldött bizottság, amely Boros Imre városkapitány és Niczky János tanácsnokból állott, azt ajánlotta, hogy „a fekete piszkos falak az idénre legalább kifejéríttessenek, a köröskörül levő ülések úgy rendeztessenek, hogy számokkal is ellátván, az ülőket legalább a számukra nézve biztosítsák, és a szála három nagy luszterrel elláttassék."

15 Ez a javítás egy év után történt meg, a társulat pedig ezen idő alatt, miként említettük, a Fekete Sasban volt kénytelen játszani. A színtársulatot egyébként január 21-én nagy erkölcsi csapás érte. Legjobb tagja, Erdős János, aki jó rendező és kiváló színész volt, meghalt. Utolsó szerepe az egykorú följegyzés szerint Lázár, a pásztor volt, amelyet sokáig emlegettek a székesfehérváriak. 1842 október havában Szabó társulata jött hozzánk. Tagjai közül Szuper Károlyt, Munkácsit és nejét, Török Bénit, Feliért, Almásit, De Can Marit, Készít, Keszthelyit, Némethut említhetjük. A színészek elég kedvező pártolás mellett játszottak, sőt az egykorú följegyzés zsúfolt házakról tesz említést. Október 23-án például ezt írja: „Vasárnap Preciosát adtuk, s bejött közel 400 forintunk, amiből 320 forint maradt tisztán/'

16