Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

1839-ből való a Halesz kert (a mai Erzsébet-liget). Kezdetben homokos, buckás föld volt, amelynek bérlete a város jövedelmét alig gyarapítá néhány forinttal. A tanács megkötni akarván a homokot, fákat ültetett, majd csőszt fogadott, akinek feladata főleg a kert öntözése volt. A Haleszra vonatkozólag az első határozatot július 15-én találjuk a jegyzőkönyvben, mégpedig azon bejegyzéssel, hogy a tanács Németh Istvánt alkalmazta csősznek, mert elődje, Horváth József megbízhatatlannak mutatkozott.

53 1839. június havában egy tizenhétéves fiú fordult meg Székesfehérvárott, ahol átutazása alatt egy napot töltött. Akkor - de még később sem - gondolta senki, hogy belőle lesz a legnagyobb magyar lírikus költő. Ezen évben történt, hogy Petőfi Sándor a selmeci gimnáziumot otthagyva, Pesten statisztának ment, de oly nagy nyomorba jutott, hogy barátjának, Orlai Perrich Somának nagybátyja, Salkovics Péter megkönyörült a nyomorgó fiún, és magával vitte őt Ostffy-Asszonyfára. Ma már lehetetlen eldönteni, hogy az utazás fáradalmait városunk melyik házában pihente ki a keserű sorstól annyira vert, űzött fiú. Nagybátyja a mi városunkban székálló mészáros mester volt. Lakásának helyét ma már a feledés borítja. 1839 annyiból is nevezetes, hogy a föld gyomrából ekkor került ki régi dicsőségünknek, letűnt nagyságunknak néhány emléke. A megelőző évben Barkóczy püspök a kert udvarában artézi kutat fúratott, amelynek vizét most a város is fel akarta használni a lakosság szükségletére. Ez okból a püspökség kertjén kívül levő kútnak medencéjéhez csatornát vezettek, és ásás közben néhány darab ékszer került elő, amelyek ez idő szerint a Nemzeti Múzeum tulajdonai. Kár, hogy a város nem hajtotta végre határozatát, amely szerint Gily János mérnök az ásatásokon tervrajzot vegyen föl.

54 A kulturális fejlődés régi és mai állapotára jellemző, ha a harmincas években városunkban megjelent nyomtatványok szegényes jegyzékét összhasonlítjuk avval a sok munkával, amelyet Székesfehérvár a napi sajtó és az önálló művek terén manapság produkál. A censor Székesfehérvárott a gimnázium igazgatója volt. A ciszterciták levéltára őrzi a jegyzéket, amely felsorolja, hogy a harmincas évek végén mely nyomtatványok láttak napvilágot, Számmer Pál betűivel: 1837-ben - Kisfaludi Madarász József: Érzelem. A székesfehérvári növendék papság: Öröm emlék Marich Dávid István úrnak. Ode honoribus Francisci Farkas. Komáromi István: Tisztelet koszorú.