Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

És ugyancsak Vörösmarty lantjáról hangzott el a kérő szó: Mindenre, a mi szent, Óh ember, hozz segélyt! (Árvízi hajós) Székesfehérvár is megértette az esdeklést, 1413 Ft 20 krajcárt gyűjtött lakosai között az árvízkárosultak javára.

43 Ez pedig abban az időben nagy pénz volt! Ugyanezen év hozta létre a város két elemi iskoláját, a Vízivárosit és az Olaj utcait, amelyek a városnak a tanügyet mindenkor ápoló áldozatkészségéből ma is szolgálják a nép kulturális érdekeit.

44 1838-ban emlékkövet állítottak a Sóstón. Ma is ott áll a kút mellett, és egyszerű betűi ezt mondják: „E hely kellemei alapítójának, Schmölcz Leopoldnak hálás polgártársai 1838." Schmölcz Leopold bádogos mester volt, és a Sóstót környező homokbuckás területen eleinte saját jószántából ültetett fákat, hogy a futóhomokot megkötvén, a városnak sétateret csinálhasson. Már 1825-ben megtaláljuk a nyomát annak a tervezésnek, amely később - a megvalósulás után - a polgártársak hálájára tette őt érdemessé. 1825. november 21-én kelt kérvényében a készkiadások viszonzásául némi elismerést kért a várostól. A tanács megengedte neki, hogy a sóstói erdőt tovább is gondozza, egyúttal vendéglőt is nyithasson.

45 „A Sóstónál nyáron által a ser és bor árulása nékie megengedve lészen, és az emlegetett erdőre ügyelni, azt mindenféleképpen gyarapítani, a nélkül, hogy a városi kasszának legkisebb terhére is legyen" mondja a jegyzőkönyv, pedig ekkor Schmölcz Leopoldnak már 467 Ft 56 krajcárba került a faültetés. És ezt az összeget szívesen értékesítette a köz érdekéből, mert a város lakóinak akart használni általa. Schmölcz Leopold tervezése iránt, mely a vadászatokra használt Sóstó környékét fásítani akarta, Marich István Dávid királyi biztos is melegen érdeklődött, és ő vetette föl először Schmölcz Leopolddal együtt a gondolatot, hogy a tó partján kutat kellene fúratni, mert valószínű, hogy ásványvizet találnak. Schmölcz Leopold a jegyzőkönyv szerint „a sóstói erdő felvigyázója", ekkor 200 forintot ad át a kút céljaira, és ezt az összeget polgártársaitól gyűjtötte, de a nagyobb rész saját zsebéből került ki.

46 A pénz azután lassanként gyarapodott, és 1843-ban a kút elkészült. Érdekes, hogy ennek fúrásához a város két rabot rendelt ki.

47 Itt említem meg, hogy Schmölcz Leopold később elszegényedett, és a város gyámolította őt némi anyagi segéllyel.

48 1843-ban halt meg, arcképe a városház tanácstermében látható.