Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

dozzák, míg lelkét ki nem kiáltja. Dühösségüknek 10 ember lett áldozatjává a múlt csütörtökön. Nem is merem mondani, hogy orvos vagyok! Éppen holnap ülök kocsira, hogy Lí^tóba mehessek Rosenbergába R. Pongrátzhoz, hogy tegyen valamit velem. Jóra vagy rosszra fordul dolgom. Kérem alázatosan a Tettes Urat, emlékeztesse T. Gebhardt Urat, hogy ki ne hagyjon az assistentiából. Csókolom a Tettes Asszony kezét, a kisasszonyt, az Árpádomat, meg szép Gyulát! Sokszor tapasztalt kegyességébe ajánlott vagyok a Tettes Úrnak alázatos szolgája Hanekker Ferenc Lázadt faluk: Sáros és Zemplén majdnem egészen. Slowenka, Kirchdorf, Markdorf, Jekeldorf Kuba, Mindszent, Sperndorf Odolin, Szepességben többnyire a rusznyákok. Az még jó, hogy egészséges vagyok!" Városunk területén ily zavargás nem mutatkozott, habár a hivatalos jelentés azon körülményt, hogy a halálozás száma a 30-45 éves egyéneknél volt a legnagyobb, annak tulajdonítja, hogy a mi lakosaink is egész Magyarországban elterjedt azon téves hitnek hódoltak, miszerint az orvosok összeesküdtek a nép ellen, és gyógyszer helyett mérget adnak nekik. Ez okból készebb volt a betegek nagy része meghalni, de a rendelt gyógyszert mégsem használta. Hozzájárult a gyógyszerek viszszautasításához az is, hogy a nép a kolerát Isten büntetésének tekintvén, legnagyobb részben imádkozás és egyéb vallásos tényekben, nem pedig gyógyszer által remélte javulását.

8 A városi levéltárban e járvánnyal kapcsolatban néhány érdekes jelentőségű intézkedésre is találtam. így például elhatározta a hatóság, hogy a járvány kórház felállítására 600 Ft-ot ad, - de egyúttal ő Felségétől is segélyt kér ennek céljaira. A csendítést, hogy a népet meg ne rémítsék, eltiltotta, és a ragályozás terjedésének meggátlása céljából elrendelte, hogy a halottakat a temetőbe vállon vinni nem szabad.

9 Találtam azután egy iratot is az 1831. évi december l-jén tartott tanácsülés jegyzőkönyvében, amely a kolerajárvány alatt érdemeket szerzett egyének nevét örökíti meg. Ezen érdekes részt szó szerint a következőkben közlöm: „Say István bíró úr előadá, hogy egyrészről Fenséges József herceg, Magyarország nádorispánjának, másrészről Méltóságos gróf Reviczky Ádám cancellárius úrnak kegyes parancsolatai által nékie, mint előülőnek, meghagyva vagyon, hogy azon személyekről, kik a közelebb uralkodott epemirigy al-