Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848
szív, mély tudomány, honszeretettűz, ép lélek, nemes szellem kedveltetik jeles tisztviselésében, szép erkölcsei éltetik hosszú koron őt." A másik oldalon: „Tekintetes, Nemzetes és Vitézlett Kolosváry Pál, T. N. Fejérvármegyének táblabírája, munkás élete 55-ik évében 1828. Boldog Asszony hava 15-ik napján csöndesen elköltözött ez árnyékvilágból." A harmadikon: „Bátyjának, mentorának, nevelő atyjának örök hálával szenteli kesergő öccse, Nedeliczi Nedeczky Mihály. " A székesfehérvári színészet történetét, amely a vármegye nevéhez fűződik, de Székesfehérvárnak is dicsősége volt, teljes egészében tárgyaltam, mert így sokkal jobban előtűnik az a nagy áldozat, melyet a megye és részben a város fordítottak a magyar nyelv kipallérozásának és csinosodásának intézetére. Másrészről, így inkább előttünk áll az a kulturális hatás, amelyet Székesfehérvárra gyakorolt a színház, és amelynek üdvös eredményei csak évtizedek után mutatkoztak, de akkor azután teljes nagyságban. 41 1818-ról olyan feljegyzést találtam a jegyzőkönyvben, amely arról tanúskodik, hogy Székesfehérvárnak már régebb idő óta, a megelőző évszázadoktól volt, bár eléggé kezdetleges vízvezetéke. 1818-ban már romlásnak indult, de a pénzhiány miatt nem lehetett kijavítani. Szóljon egyébként a dologról a jegyzőkönyv teljes szövege: „Előfordulván az, hogy mivel a Király kútnak csatornái annyira elromladoztak volna, hogy már azokon a vizet a várba beszivárkodtatni nem lehet, azoknak szükséges helyreállításáról rendelést tenni kellenék. Az vala a vélekedés, hogy mivel az érintett kútnak helye kiigazítására 270 új csatornák szükségesek volnának, amelyeknek ölét 20 forinttal számlálván, e végre 5520 forintok megkívántatnának, mostanában azon csatornák csak foltoztassanak ki, azok megújítására megkívántató költségeken pedig inkább a jövő tavaszkor más kutak ásattatnának, hogy pedig a szükséges víznek beszerzését annál könnyebben lehessen eszközölni, míglen alkalmatos kutak készíttetnének, engedtetnék meg, hogy egy lajtos járgány, vizet pénzért mindeneknek adhasson." A vízvezeték elpusztult. Vörösfenyő, részben agyagcsöveinek törmeléke akkor került napvilágra, midőn 1873-ban a színházat, 1902-ben pedig a törvényházat építették. A polgárőrséggel sok baja volt a hatóságnak. 42 A Szent István napi körmenetet például elmulasztották, és ezért a tanács Rauch János, Rieder József kapitányokat, Miskovics Péter, Pilhoffer Boldizsár hadnagyokat négy órai áristommal büntette. Jellemző, hogy - a jegyzőkönyv szavai szerint - „a többi tisztek (vezér úr jelentése szerint) a pesti vásárra utazván ugyanazért a procession meg nem jelenhettek." Még jellemzőbb, hogy a
