Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

Nélkül levő magyar intézetet. Négy boldogul elfolyt éveket Számlált gyámolító védő pajzsod Alatt, hazafi társaid látták ezt, Bámultak, külföld csudálta, Magasztalta nemzeti nagy lelkedet!" 1823-ban Könyves Máté Magyar játékszíni zsebkönyvecskéje szerint a következők voltak színtársulatunk tagjai: Horváth József aligazgató, Kárpentzky János, Komlóssy Ferenc, Kőszeghy Alajos, Murányi Zsigmond, Nagy Mihály, Nagy István, Tóth István, Vásárhelyi Károly, Horváthné, Kantomé, Komlóssy né Czégényi Erzsébet és Murányiné Lefévre Terézia. A karmester ezen évben is Hahner Makarius volt. A társulat egész éven át játszott városunkban, csakis július 7-, 8-, 9én lépett fel Veszprémben. Nálunk az előadott darabok száma 86 volt, tehát jóval kevesebb, mint az előző években. Különösen kevés előadás volt (3) októberben, szeptemberben pedig csak egyszer játszottak. A darabok is lényeges hanyatlást mutatnak már, és Kisfaludy Károly darabjai közül, melyekkel a társulat oly fényes sikereket aratott azelőtt, egyedül a Kérőket adják elő november 20-án. Műsoron voltak azonban ilyen darabok: Fölöstököm, Farsangi fánk, Nagy Mámi, Egymást bosszantók, az Oskolamester és a felesége, Gond szükség nélkül, és Szükség gond nélkül, Byblis és Kanus, Habakuk háló sapkája, Bohó Misi de Hájas és így tovább, melyeknek egy része már az ízlés rovására ment. Kantomé jutalomjátékául, vagy az eredeti szöveg szerint „Kantomé asszony különös hasznára": a Hailbroni Katalin c. darab adatott január 28-án. Szerepeltek a csoportozatok, néma képletek is, vagy a könyvecske szavaival „nagy ábrázolatok": így például június 15-én Murányi Zsigmond jutalomjátékán Európa elragadtatása és november 16-án Jákob lajtorjája. A színtársulat szellemi és anyagi hanyatlása azonban már nagyon is szembeötlő ezen évben. A közönség pártfogása tetemesen alábbszáll ott, a hazafias lelkesedés csökkent, de a megye, bár sok anyagi áldozat mellett, továbbra is fönntartá és gyámolítá a színészetet, addig, ameddig csak lehetett. 1824. április l-jén azonban protektori szerepétől megvált, és Horváth József, továbbá Komlóssy Ferenc színészekre bízta az igazgatást, habár az anyagi segélyezést korántsem vonta meg a társulattól. A színészet ekkor vándorkörútra indult, és vándorlása közben többször felkereste Székesfehérvárt. Itt játszott június 13-tól 27-ig, augusztus 22-től november 28-ig és december 19-től 26-ig. A közönség pártolása azonban igen lanyha volt, maga a társulat is elvesztette régi erősségét,