Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

Sőt, ha elhagyván aranyos lakásod, Hallgatád gyakran lesekedve lantom, Vagy ha zengésem valaha szeretted, Most közelítsél! Befogad fényes szekeredbe barnás És serény páros verebid s ezek leHoztak a mennyből miközinkbe virgonc Szárnyrepeséssel. Ekkor eljöttél mosolyogva hozzám, Égi!, s ezt kérded, mi gyötör? s keserved Mért hatott hozzám, az egekben búsan Tett panasziddal? Merre vonzódik, kire vágy tüzelve Szerte szét járó kebled dagálya? Kit kerítnél bé szerelem-récéddel? Sebbe ki ejtett? Majd ki elpártolt, fut utánnad a' még, Ki ajándékid megutálta, még ád Aki nem kedvelt, izibe szeretni Fog szelídülve. Most jövel és űzd el ezen keservem, A mi most keblem nehezíti s juttass Arra, mit várok törekedve s légy e Harcban segélyem! Székesfehérvári ember tollából való ez a szép fordítás, őrizzük meg legalább ezt a töredéket. Érdemeit majd később méltatjuk. 1819. december 22-én a vármegye és a város előkelő tisztviselői Marich István Dávid, első alispán elnöklete alatt ülést tartottak a színészet ügyében, hogy - a jegyzőkönyv szavai szerint - „ezen nagy tűzzel és buzgósággal kezdett hazai intézet erős lábra állíttathasson, hogy az egész haza előtt nyert dicsőség fenntartathasson, és nehogy a csillag mely a magyar égen épp ezen szabad királyi városban, a hol nemzetünk a régi elmúlt években leginkább fényeskedett, tündökölve jött fel gyászba merülve és talán soha többé helyre nem hozható kárával eltűnjön." Kimondotta ezen értekezlet, hogy a színészet javára újólag gyűjtést rendez, de nemcsak megyénk nemesei és főurai között, hanem hozzájárulásra a szomszéd vármegyéket is felkéri a nemzeti cél megvalósítása érdekében. A város lakóinak színházlátogató kedvét emelni és fokozni kívánván, az előadások bérletárát leszállította, mégpedig egy