Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

Egy másik jegyzőkönyvi adat szerint a püspökség mellett (tehát azon a területen, amely Székesfehérvár rombadőlt dicsőségét takarja) sok omladékkövet adtak el, mégpedig 13 forintért ölét, sőt kiszedtek a földből mindent, amihez csak hozzá tudott férni a csákány és az ásó. Ez végzetes hiba volt.

28 1816-ban foglalta el székét Székesfehérvár harmadik püspöke, Vurum József. Jellemző, hogy a püspök az uralkodó nyomor miatt kitért az ünnepélyes fogadtatás elől, vártlanul érkezett városunkba, s az installáció költségeit ezután a szegények között osztotta ki. A történetírás szempontjából igen fontos intézkedése volt, hogy a városban és a megyében mindenütt megtartotta a canonica visitatiót, és az a vaskos kötetnyi kézirat, amely Székesfehérvár templomainak, egyházi életének leírásával foglalkozik, rendkívül sok becses adatot foglal magában városunk történetéből, amelynek múltját a felszabadulás korától (1688) kezdve megírta. Öt év után a nagyváradi, utóbb pedig a nyitrai püspökségre emelte őt a királyi kegyelem.

29 1818-ban nemes gondolat valósult meg Székesfehérvárott, állandósítani akarták a magyar színészetet, hogy azután az ország szívében meglegyen a rendes otthona. A nemes gondolat Fejér vármegye rendjeitől indult ki, övék a dicsőség, de ez a fény Székesfehérvárra is kiáradt, ez adott új irányt a város magyarrá fejlődésének, segítette megtörni a német szellem hegemóniáját. A vármegye három évre alakította meg közadakozásból a színészetet, és mindjárt az első évben 21 310 forintot gyűjtött össze. Egy régebbi tanulmányom hű képet nyújt Fejér vármegye színészetéről, amely 1818-tól 1825-ig fénypontja és dicsősége volt az áldozatkészségnek. Az első év adakozói között sajnos, kevés székesfehérvári embert találunk, csak Mészáros József kanonok, Marich János kanonok, Szabó Krizosztom, a ciszterci gimnázium igazgatója adtak 50, Farkas Imre hittanár, a későbbi püspök pedig 20 forintot. A város, mint erkölcsi testület, csak határozattal járult a kulturális célhoz, amennyiben kimondotta, hogy „minden, a kebelükbe jövő mechanikusok, kötélen ugrálok, állatokat mutatók és más ilyen emberek a játékszín igazgatásával az engedelem végett megegyezni és alkudni köteleztessenek/'

30 A szervezés és alakulás nehézségein átesvén, a megyei színtársulat megnyitó előadását 1818. október 11-én tartotta. Marschner Henrik, a későbbi nagynevű operaíró, aki ez időben Nagy Lángon gróf Zichy Jánosnál zongoramester volt, az uraság ösztönzésére ünnepi, magyar stílben szerkesztett nyitányt írt a megnyitó előadásra. Kompozíciójának nagy sikere volt, és a nemzeti szellem, mely megnyilatkozott benne, a zsúfolt színház közönségét magával ragadta. A nyitány elhangzásakor a király