Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848
rocskát adta át a város, amelyen a bástya által határolt terület képe volt." Ez a Horvát István, az ázsiai magyar, miként már említettük, városunkban született. Ebben az évben építették a Megyeházát, amely ma is az egyik legimpozánsabb középületünk. És ennek a nagy kolosszusnak keletkezését csupán egy parányi márványtábla hirdeti a kapu alatt, melynek komikus hangulatot keltő felírását azt hiszem, nagyon is kevesen olvasták közülünk. így szól, teljes rigmusos szövegében: „Az Isten segedelmével kilenczedikén épültek Ezen Ezer Nyolcszáznak Tsinos Felnyúló falai E szép vármegye Háznak. Vagy: Az itt elhunyt Várfok Helyin E lett Megyénk bástyája, Hogy ne lennénk az Alázárt Bilintsesek Prédája. A Tekintetes Székesfejérvári Vármegye Házának ajánlja Seregélyesről Devetsery István Rector." Furcsának bizony elég furcsa ez a vésés, de legalább arra emékeztet, hogy 1809-ben kezdték meg az építést, ámbár az 1814. évről, midőn a megyeház elkészült, mit sem szól. 1814. április 5-én volt Székesfehérvárott az első hangverseny, amelyről hivatalos tudomásunk van. Az egykorú újság 21 szerint a Hessen Homburg ezred zenekara rendezte a hangversenyt, „a muzsikának fődirektora, Hanner úr felügyelése alatt," a befolyt jövedelmet pedig a sebesült katonák gyámolítására fordították. A tiszta jövedelem 1050 forint; két arany, két tallér, négy húszas, egy harminc krajcáros, egy tízkrajcáros volt, de sokkal fontosabb, hogy Haydn híres oratóriuma, a Septem voces Christi ekkor hangzott föl először városunkban - tudtommal azóta sem játszották. Kár, hogy a hangverseny második részének szereplőit nem említi meg az újság, csak általánosságban mondja: „Némely bölcs főuraságok énekkel és a fortepianón való remek játszással mulatták a széptudományok jóízlésű kedvelőit." 1814. május 12-én hozta a város azt a határozatot, amelyet a magyar nyelv megbecsülő szeretete jellemez. 22 Kimondotta, hogy jegyzőkönyveit ezentúl magyar nyelven vezeti, mert - miként a latin nyelvű végzésből olvashatjuk - a lakók jó része nem érti a latin nyelvet, a magyar szövegtől pedig a magyar nyelv terjesztésében igen hasznos eredményt vár a hatóság. Igaz, hogy a magyar nyelv, legalább Székesfehérvárott, akkor még nagyon kezdetleges volt, de mégis dicséretet érdemel őseink ezen elhatározása, amelyek mását egyéb helyeken és más hatóságoknál már korábban megtaláljuk. Jellemző, hogy nagyon sok új szót gyártottak a jegyzők: a flastrom pénz kitételt például mindjárt 1814-ben megtaláljuk a városi tanácsülési jegyzőkönyv lapjain, hogy még sok év után is kövezetvámot jelentsen a német Pflastermauth helyett. 23
