Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848
Ghyczy István, Szeghy Pál, Boros Ferenc, Pákozdy Román és Mórocz Kálmán voltak. Az iskola öt osztályból állott, mert az akkor még érvényes ratio educationis három grammatikai és két humanista evet írt elő a középoktatásban. Rendkívül fontos, hogy a harmadik grammatikai osztályba ekkor járt Vörösmarty Mihály, mint 13 éves gyermek. A későbbi költőkirály nálunk élte át e tanulóéveket. Az öt osztályú gimnáziumban 234 beírt tanulót találunk. A ciszterci rend, amelynek immár százéves története a kulturális munkásságnak szakadatlan láncolata, bevonulásakor megteremte mégpedig saját erejéből - kultúránk alapját, a könyvtárt. Dréta apát megvette Paitner Mihály nagyprépost 5 ezer forintot érő könyvtárát. 5 Azóta ez a gyűjtemény hatalmasan gyarapodott, kiszélesedett. Ma már a cisztercita rend házában egész teljességgel érezhetjük a költő szavainak igazságát: Könyvek! Ti eszmék fényvilágában Fogant s megtestesült papírlapok, Sötét kebletekben mennyi kincs van! Oh, mennyi drága gyöngyöt hordotok! Amit gondolt a büszke emberész, Ami dicső, magasztos, nagy, merész, Mindaz, mint egy nagy kincses házba Új s régi könyvek! - belétek van zárva! Sajátságos összetalálkozása a véletlennek, hogy ez az esztendő, mely a cisztercitákat hozta falaink közé, egyúttal a magyar színészetnek megszületése is volt Székesfehérvárott. Színdarabot különben előzőleg is játszottak Székesfehérvárott, de magyarul csak 1813-ban szólalt meg a múzsa. Ismert, hogy a magyar színészet alapja az iskoladrámákban keresendő, azon vallásos tárgyú, eleinte latin nyelvű, utóbb magyar nyelvű színdarabokban, melyeket a tanulóifjúság egyes ünnepélyeken, részint saját magának művelése, részint pedig a közönség szórakoztatása céljából a tanárok vezetésével előadott. Székesfehérvár színészete is hasonló forrásból eredt, ámbár kevés adatunk van az ifjúsági színdarabokról. Tudjuk például, hogy a jezsuita gimnázium tanulói 1757-ben a Rex Borussiae, 1759-ben pedig Joannes Calybita Nobilis adolescens Romanus vígjátékot, és ugyanezen esztendő más hónapjában Pancratius martyr tragédiát adták elő.
