Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC ESEMÉNYEI SZÉKESFEHÉRVÁROTT 1848-1849

Nézzük rrűnd a két elfogottnak bűnét, vajon méltók voltak-e a halálra? Kapi József csak kötelességét teljesítette, midőn a város levelével útra kelt, és egy egész tanácsnak a katonai hatalom előtt való megalázkodásáért nem lehet a küldöttet sújtani! Valenták Anna pedig csak olyat írt bárdolatlan eszével, amelyhez hasonlót abban az időben és később is széltében lehetett hallani, és amelyért nagyon sok ember juthatott volna golyó elé. Ez a két halálos ítélet válasz akart lenni az ártatlanul kivégzett hat székesfehérvári vértanúért, vagy pedig a világosi fegyverletétel keserűsége állította a két nem bűnöst a fegyver elé! Valenták Annát a régi Lindermann-féle ház pincéjében fogták el, és a halálos ítéletet a Megyeházán hirdették ki mindkettőjüknek. Mednyánszky azután magával vitte a két, talán fekete-sárga érzelmű, de jobb sorsra érdemes foglyot, majd Veszprémben agyonlövette őket. Az ottani plébániának anyakönyvéből rájuk vonatkozólag ezt a hiteles följegyzést kaptam: „1849. Ez évi augusztus hó 20-án végeztettek ki itt a magyar fölkelők által magukkal idehozott két fejérvári lakos, Kapi volt senator és Valenták Anna agg hajadon, mint honárulók, ón által." Mednyánszky távozása után magyar honvédség már csak fogoly gyanánt jött Székesfehérvárra. A jegyzőkönyvek adatai szerint szeptember 12-én 500 honvéd és 30 tiszt, két nap múlva ismét 214 érkezett, és ezeket a Zichy-házban helyezték el, hogy azután a császári seregbe sorozzák valamennyit. A jegyzőkönyvek hangneme ezen időben már meghunyászkodó, mert a levert magyar szabadságharc után a tanács a császári hatalom kegyét kereste. Október 8-án egyenesen megbélyegzi honvédeinket: „Mivel nagyobb részént Komáromból elbocsátott nagy számú honvédek és egyéb gyanús emberek jönnek a városba,

23 főképpen a forradalomban részt verteknek szemmel tartása végett rendelkezni kell. Farkas Ferenc nagyprépost október 9-én meghívja a városi hatóságot az október 14-én tartandó ünnepi misére - saját szavai szerint - „a békesség helyreállításáért", a tanácsi végzése pedig így szól: „E tanács tagjai ott megjelenni fognak, az elnök úr megbízatván, hogy az ottani megjelenés végett a tiszt- és képviselő urakat hívassa meg, egyszersmind a céheket is zászlókkal oda rendelje be." Ekkor még Héringh Ignác ült a város nyakán, az ő befolyása irányította a tanács gondolkodását. Halála után Dőry Gábor lett e kerületi főispán, és november 12-én herceg Lobkevitz altábornagy jött városunkba ka-