Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC ESEMÉNYEI SZÉKESFEHÉRVÁROTT 1848-1849

polgárnak jelölte ki, továbbá, hogy 1848. november 15-én tartott tanácsülés jegyzőkönyvének 4321. pontja szerint az akkori kormánybiztosnak, Salamon Lajosnak rendelete lőn kihirdetve, a mely szerint a netán bekövetkező általános népfölkelés esetén Darába negyedmester kerületébe az említett kapitány urat nevezte ki vezetőnek, azonban Salamon Lajos kormánybiztos ezen intézkedései nem léptek életbe. Kitűnt azonkívül, hogy 1849. april. havában az itt volt katonai parancsnokság Hessky Ferenc kapitány urat a nálunk levő két katonai nevelő intézet parancsnokává nevezte ki, azonban nevezett kapitány úr ugyanazon év május 5én tartott tanácsülés jegyzőkönyvének 1492. pontja szerint testi gyengesége és betegség miatt ezen állásáról lemondott. Egyébiránt a föntebb leírt tényeken kívül jegyzőkönyveinkben nincsen más adat, mely a többször említett kapitány úrral vonatkozásban állana. Székesfehérvár, 1849. szeptember 24-én tartott tanácsülésből."

20 Hessky Ferencen kívül még Bajzáth Györgyre vetettek ki 2000 forint büntetést, mert Kmettynek lakást adott, és leányait elvitte a tisztikar mulatságára. Szeptember 24-i keltezéssel van egy irat, amelyben Héringh értesíti a várost, hogy előterjesztésére gróf Falkenhayn Boross Imre volt rendőrkapitányt, Vassné asszonyságot, Horváth Mihály ügyvédet, Gózon Ferenc városi tanácsost, Bürger István posta ellenőrt, Spigliati József és Fekete András nyugalmazott kapitányokat, Nagy Zsigmond volt megyei biztost, Rieder Józsefmegyei mérnököt, Schieder János vendéglőst és Szekeres Sándort fölmenti a hadisarc alól, még pedig azon okból, mert „sem a f. évi május havi függetlenségi nyilatkozat aláírásában, sem az augusztusban kezdődött fegyveres fölkelésben részt nem vettek."

21 A hadisarc elengedését kérelmezte a városi tanácstól Hübner András özvegye. A beadvány szövege a következő: „Tekintetes Nemes Tanács! Alulírott, boldogtalan s hat neveletlen gyermeknek hátrahagyott szerencsétlen özvegye, hódoló tisztelettel bátorkodom a T. Tanács azon példás szelíd érzéséhez folyamodni, melynél fogva a szerencsétlenek ügyeihez mindenkor segédkezekkel járulni s özvegyeket istápolni szokta. Sorsom rideg és mostoha, mert azon szerencsétlen népfelkelés következtében mindeneknél jobban szeretett férjemet elvesztvén, hat neveletlen árva gyermekekkel özvegyen maradtam; ezt még inkább keseríti azon veszteség, mely szerint édesatyám, Aschner József úr mindenkoron nékem úgy gyermekeimnek is gyámolom és gondviselőm vala, s ez eránt ő holtom napjáig úgy gyermekeim fölneveltetésükig is biztosított, s most ettől is megfosztattam s mint értesültem, nevezett atyám javaira is zár tétetett.