Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC ESEMÉNYEI SZÉKESFEHÉRVÁROTT 1848-1849

felsőbb katonai parancsok értemében minden, a magyar táborból eltávozott honvédek és huszárok, akár szolgáltak a cs. kir katonaság közt, akár nem, ha e városba útlevéllel vagy a nélkül érkeznek, rangkülönbség nélkül magokat a városi elöljáróságnál jelenteni tartoznak, különböző esetre elfogatni fognak. Aki ilyes katonának - légyen az atyafia, e városbeli vagy vidéki - szállást ad, rejtegeti, vagy annak titkosan továbbutazását elősegíti, katonai törvények szerint fenyíttetni fog; nagyobb büntetés alá vonatik azonban az, a ki valamely polgári vétségről ismeretes egyénnek szállást ad, rejtegeti, annak előtte tudva levő tartózkodási helyét fel nem adja, vagy szökését elősegíti. Kelt Székesfehérvárott, 1849. évi szept. 6-án tartatott tanácsülésből."

18 „Hirdetmény. Méltóságos gróf Falkenhayn cs. kir. tábornok és e városban katonai parancsnok rendeleténél fogva ezennel közhírré tétetik, hogy a felsőbb katonai parancs által keményen tiltva van polgári egyéneknek katonai öltönyöket és egyéb oly ruhaneműeket viselni, mik a lázadás idejében divatban voltak. Nem szabad továbbá a forradalom küljeleit a ruhákon hordani, milyenek a háromszínű vagy vörös zsinórok, tollak, bokréták, vörös keresztek s egyéb ilyenek, úgyszintén tiltvák a kalapokon és sapkákon is az ilyes jegyeknek viselése. Kik ezen tilalom ellen cselekedni bátorkodnak, elfogatni és hadi törvény szerint büntettetni fognak. Kelt Székesfehérvárott, 1849. évi szeptember 7-én tartott tanácsülésből."

19 * 1849. augusztus 18-án Jablonovszky dandára vonult be hozzánk, és két papot hozott magával. Streith Miklós, a vértesbogiári plébános és káplánja, König Mór, a későbbi apátkanonok volt az áldozat. Az egyik vértanúhalált halt, a másik pedig öt évig hordta Königrätzben a rabság bilincseit. Mindkettő a mi városunkon ment keresztül Golgothája elé, mindkettőt a fiatal kor emlékei fűzték Székesfehérvárhoz, hiszen az ötven éves Streith Miklós a mi szemináriumunkban végezte tanulmányait, König Mórt pedig minálunk vette föl növendékpapnak Barkóczy püspök, hogy azután kiváló tehetségei miatt a Pázmáneumba küldje őt. Elfogatásuk hiteles történetét, Streithnak ártatlanul szenvedett vértanúhalálát és saját magának rabéletét részletesen s hitelesen megírta 1880ban König Mór, akinek könyvéből a helyi érdek miatt csupán a székesfehérvári vonatkozásokat közlöm. „Augusztus 18-án - írja König Mór - teljesen harcias disposítio között vonultunk be Székesfehérvárra, s az akkori fő őrállomás helyisé-