Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC ESEMÉNYEI SZÉKESFEHÉRVÁROTT 1848-1849

denkitől! Az Úr Isten legyen veletek! Ámen. Kuczka Mihály." (Kívül: „Ajánlom ezen levelem felbontását Kuczka Mihály kovácsmester özvegyének, volt szerelmes társamnak, Juhász Erzsébetnek tisztelettel, Székesfehérvárra.) Még egy másik vértanúnknak utolsó szavait ismerjük - méltók arra, hogy a történelem lapjain megmaradjanak. Havelka Ferenc ezt mondotta a siralomházban őt meglátogató nejének és Antal nevű öccsének, aki ekkor vaáli káplán volt: „Édes feleségem, neveld gyermekeinket isteni félelemben, neked pedig testvérem, legyen gondod feleségemre és gyermekeimre. Én nyugodtan halok meg, mert hazámért halok!" Kacziány Géza a „Magyar vértanúk" könyvében egykorú képet közöl, mely a székesfehérvári vértanúk kivégzését ábrázolja. A kép azonban nem megbízható, mert azon hat áldozat helyett hétnek testébe fúródik a gyilkos golyó. A kivégzés aktusát a szemtanú hitelességével mondja el König Mór, akkor vértesbogiári káplán, később székesfehérvári kanonok, aki maga is az Újépület foglya volt, és az ablakon át látta vértanúink agyonlövetését. „Egy sorban térdeltek - írja -, élén az athlétai alakú, ritka szép férfiúval, Havelka Ferenc nemzetőri kapitánnyal, ki dacára a mellébe fúródott golyónak, még élt." Szóhagyomány úgy tartja, hogy a hetedik golyó ülte meg, melyet fülébe lőttek. Falkenhaynnal együtt vonult be az új császári biztos, Héringh Ignác,

13 akinek első intézkedése az volt, hogy a katonaság részére azonnal 6 öl fát, 10 kocsi szalmát, 16 ezer kenyeret, 24 ezer adag zabot, 700 adag szénát, 93 közönséges és 8 akó óbort követelt, kijelentvén a jegyzőkönyv szerint, hogy „nem teljesítés esetén az egész tisztikart szigorú fenyíték alá vonandja." Héringh azután egy ideig maga maradt Székesfehérvárott, és folytatta zsarnoki szereplését, mert gróf Falkenhayn Buda felé ment a foglyokkal, sőt útközben ezeknek száma még egy áldozattal megszaporodott. Mezey József kajászószentpéteri jegyző néhány népfölkelő élén megtámadta Falkenhayn utócsapatát, de az ellenség lefegyverezte, hogy azután augusztus 22-én, tehát a székesfehérvári vértanúk kivégzése után egy héttel ő is osztrák golyótól vérezzék el az Újépületben. Jablonovszky pedig Zámolyra vetette magát, és olyan bestiális büntetést mért húsz lakójára, aminő csak osztrák fejben születhetett. Deresre vonatta valamenynyit, hatvan botot veretett el rajtuk egyenként, azután a szerencslétlen áldozatokat szekerészeknek soroztatta be az osztrák hadseregbe. Zámolynak ezen gyászos emlékű napjáról Boross Mihály és utána Kacziány Géza emlékeznek meg a nevek felsorolásával, legutóbb pedig Szórády