Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC ESEMÉNYEI SZÉKESFEHÉRVÁROTT 1848-1849

szent felségedben nem kívánod az emberi arc véres verejtékének gyümölcsét, hanem jóságodban minden adományodért egy hála fohásszal megelégedsz, ne engedd rablók és martalócok zsákmányává lenni nevedet! Vad ellenség készül megrohanni bennünket, mellynek gonosz törekvése nemcsak honn tenni bennünket boldogtalanokká, elszakítani szíveinket oltárainktól, megfertőztetni nőinket, megszeplősíteni leátiyainkat, tisztes öregeinket, lemészárolni kisdedeinket, elrabolni minden vagyonúinkat, hanem célja e vad ellenségnek, rabláncra fűzve magával ragadni e hon népéből minél többet, hogy elvigye magával a rabság legkínosbikába, hol nyögéseire hasogató korbácsütések, panaszaira rabláncainak súlyosbítása a felelet!... Isten, ki a jóságnak és igazságnak Istene vagy, ki a jókat kegyelmeddel tetézvén, a bűnösöknek is kész vagy megbocsátani, ha hozzád folyamodnak, liallgasd meg fohászunkat, hallgasd meg könyörgésünket, mentsd meg hazánkat e vad ellenségtől, áldd meg, mint eddig megáldád, fegyvereinket győzelemmel, hogy így messze űzvén őket hazánknak határaitól, a szelíd béke boldogító kebelén áldjuk és magasztaljuk szent nevedet! Hallgass meg atyánk, mindenható szent Istenütik, a Te szent Fiad, a mi urunk, Jézus Krisztus által! Amen." Ez a június hónap egy nagynevű, a szabadság lángoló hevétől lelkesített kiváló emberünktől is megfosztotta Székesfehérvárt. Eischl Eduárdot Szemere Bertalan maga mellé vette miniszteri tanácsosnak, pedig ha közüttünk marad, ha a megelőző év tiszteletre méltó szereplését folytatja, talán sok minden másként történt volna Székesfehérvárott, talán nem lenne olyan sok és oly szomorú emléke a negyvenkilences esztendő hazafiatlan, nemzetellenes eseményeinek városunkban. A kiváló ember búcsúzó levele a következő: „Tisztelt Városi Közönség! Hazánk jelenleges kormánya velem is parancsolt, és engemet belügyminiszteri tanácsosul kinevezvén, sietve, igen sietve Buda-Pestre rendelt. Ez okból főjegyzői hivatalomról lemondva, új rendeltetésem helyére távozni vagyok kénytelen. S a midőn szeretett polgártársaimtól elbúcsúzok, fogadják szívesen következő őszinte nyilatkozásomat. A szabadság, egyenlőség és testvériség eszméi fokozatosan foglalták el az emberi elméket, uralmuk minden tiszta kebelben kétségtelen volt mindig. Szeretett hazánkban a szabadság azonos a földnek ősapáink általi elfoglalásával és diadalmas harcot vívott az osztrák hatalom háromszázados ármányaival. A jelen nemzedéknek jutott a feladás az egyenlőség létesítése mellett küzdeni, lerombolni azon választó falat, mely a magyar nemzet fiait osztályozza, majdnem ellenségekké tette, s kiket csak a remény az örök igazságba tanított az aránytalan terheket a botrányos előjogok irányában tűrni.