Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC ESEMÉNYEI SZÉKESFEHÉRVÁROTT 1848-1849

hető hangon fog a Közlönyben megrendelt imádság imádkoztatni es pedig a Szószékről egy áldozó pap által. Ugyanezen 3 nap délutáni 5 órakor Székesfejérvár népe a belvárosi székesegyházban gyűl össze, a honnét induland ki a processio a külvárosi plébánia templomba, a hol is az oltári szentség kitétele mellett a Szószéken fog a Közlönyben megrendelt imádság a nep előtt érthető hangon imádkoztatni; melly alkalommal az Ország kormányzó Elrtökért egy „Miatyánk" mondatik; ezek végezte után az egyházi menet a Székes Templomba visszatér. A processiok menete alkalmával e városban létező templomok minden harangjai meg fognak húzatni. Ezen 3 napi délelőtti és délutáni ájtatosságoknál minden, e városban levő bármely szerzetbeli papság megjelenni hazafiúi kötelességének ismerje, egyszersmind e város minden oskoláinak ifjai és leányai ezen meneti ünnepélynél jelen lenni tartoznak. Továbbá a „Közlöny" rendelete folvtán megrendelt imádság a városnak minden templomaiban, minden nap délelőtt, a R. Catholicusoknál a Iitániák után is, szentség kitétele mellett imádkoztassék, és ezen imádságok után a templomok harangjai meghúzassanak. Végre e városban levő minden pap a Közlönynek 112-dik számába foglalt rendeletekhez magát szorosan és pontosan alkalmazni honfiúi kötelességének tekintse. Fejér megye és Fejérvár város tisztikara, képviselő testülete, úgyszinte az összes városi nép ezen nemzeti ájtatosságokban részt venni és megjelenni kormánybiztosi rendelet következtében ezennel felkéretik. Kelt Székesfejérvárott, Június 9-én 1849. A Püspökmegyei hivatal által." A városi levéltárban igen érdekes prédikációt találtam ezen időkről. Nem Székesfehérvárott, hanem Győrben mondották el, de a hazafias erőtől duzzadó, erős hangú egyházi beszédet ennek a városnak nagynevű szülöttje, Rónay Jácint tartotta. Tudvalevőleg Lukács Sándor kormánybiztos nevezte ki őt papi meghatalmazottnak, vagy - mint a prédikáció szövegének alján olvassuk - egyházi népszónoknak, és kötelességévé tette, hogy tüzes szavával, lelkes és lelkesítő érzületével a győri papságban ápolja a hazafias szellemet, eskesse föl a káptalant az alkotmányra, s Győrben és vidékén buzdító szónoklatokat tartson a templomban. Ennek a megbízatásnak egyik eredménye az a prédikáció, amelynek lelkesítő tartalmához hasonlót még alig mondottak el templomban. Nem közlök részleteket ebből a gyújtó hatású beszédből, azt azonban konstatálhatom, hogy Székesfehérvár büszke lehet szülöttjére a győri beszédért.