Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC ESEMÉNYEI SZÉKESFEHÉRVÁROTT 1848-1849

hadteste, Kmetty osztálya városunkban a népnek riadó éljenzése között megjelenvén, hatóságilag üdvözöltetett."

12 A Budavár hősi bevételénél részt vett honvédeket, Kmetty hadosztályát kitörő lelkesedéssel, a hazafias érzület elementáris erejű megnyilatkozásával fogadta Székesfehérvár. Kmetty a Vásártéren állapodott meg, ahol - így olvassuk egy egykorú leírásban - „mintha minden anyának két fia, minden férfinak több testvére, minden asszonynak férje, s mindden leánynak szeretője lett volna a győztes honvédseregben, koszorúkkal, zászlókkal, virágcsokrokkal siettünk eléjük, öleltük, csókoltuk őket, mint testvéreinket, fiainkat, hogy is ne, mikor ők voltak a haza védangyalai, mindegyiknek a homlokát a honszeretet szent glóriája sugározta körül, s mindegyiknek fején ott ragyogott a vitézség cserkoszorúja." Kmetty a Bajzáth-llázban kapott szállást, és pár nap múlva nagyszabású, ma is élő szemtanúk elbeszélése szerint igen fényes táncmulatságot rendezett a Zichy palota, a mai Magyar Király termeiben, hová az egész intelligencia hivatalos volt. A hazafias öröm és a hazafiúi lelkesedés aranyozta meg varázsával ezt az ünnepet, amelyen nem sírva, hanem lelkesülve vigadott a magyar. Június 7-én ezt a följegyzést olvassuk a jegyzőkönyvben: „Kmetty ezredes hadosztálya ma d. u. a városból eltávozván, a hatóság az ezredes úrhoz azonnal átment és tőle elbúcsúzott. Ezredes úr a városnak szívességét megköszönte, s tőlünk Veszprém és Pápa felé indult." A jegyzőkönyv ezen hiteles adatai megdöntik Boross Mihály állítását, aki emlékezetére támaszkodva azt mondja, hogy Kmetty a csornai ütközet után jött városunkba, és ennek fáradalmait pihente ki seregével vendégszerető körünkben. A csornai ütközet tudvalevőleg június 13-án volt, Boross le is írja annak történetét, azonban tévedésből szőtte ezt az ütközetet városunk történetéhez, mert Csornára csak mitőlünk indult Kmetty, és nem onnan jött mihozzánk. Kmetty távozása után nem is fordult meg többé honvédség városunkban, csak - miként alább látni fogjuk - Boross Mihály, később Hamvassy Imre vonultak be csekélyebb számú fölkelő csapattal. Kmetty azonban nemcsak örömöt hozott Székesfehérvárnak, hanem akaratlanul is az ő csapatához fűződik egy szomorú ellenségnek, a kolerának megérkezése. Midőn városunkba bevonult, csapatjából egy ember másnap kolerában meghalt. A fertőző betegség először a Felsővárosban, ahol Kmetty hadserege elszállásolva volt, később az egész városban, lassanként mindig több és több áldozatatot követelt, miért is a hatóság június 14-én erélyes kézzel fogott a járvány elfojtásához. Az orvosi működést következőleg osztotta be: a Felsővároson Hirtling Mihály,