Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC ESEMÉNYEI SZÉKESFEHÉRVÁROTT 1848-1849

hanem a rögtönzésé, a jószívű fehérváriak ösztönszerű érzésének próbálgatása." A városi jegyzőkönyvek ekkor lesznek ismét hazafias szelleműek. Április 25-én az összes császári katonaság hirtelen és váratlanul távozott a városból,

1 csupán a katonai kórház s a Schzvarzeíiberg és Gyulai ezred katonai nevelőintézete maradt vissza. Ezeknek létszáma 112 növendék volt, akiknek egy hónapra hagyott ugyan az elvonuló katonaság élelmezést, de kenyeret mindennap a város sütött nekik. Hátrahagytak azonkívül 63 beteg katonát egy orvossal és tömérdek fegyvert, melyet a kaszárnya pincéjében halmoztak föl. A betegekről a város gondoskodott emberbaráti érzülettel, és a katonai kórház parancsnokává Köhler Frigyes nyugalmazott kapitányt tette meg.

2 A katonasággal együtt Gaál Eduárd is távozott. A Közlöny április 19-i számában a következő rendelet jelent meg: „Hiteles kútfőből tudomására esvén a kormánynak, hogy egy hazaáruló tetteiről ismeretes Gaál Eduárd nevezetű Tolna megyei egyén, ki a hon ellenségei megbízásából Fejér megyében mint császári biztos zsarnokoskodik, sok honárulásait tetézendő, arra vetemedett, hogy a nevezett megyében létező honvédeket és önkényteseket elfogatni, az úgynevezett császári sorkatonaság közé besoroztatni rendelné, s ez által ezeket a haza elleni fegyverfogásra, s így anya és testvérgyilkossági bűnre kényszeríteni merészelné. Ennélfogva a nevezett Gaál Eduárd ezennel a nemzet nevében honárulónak s törvényen kívül állónak nyilváníttatván, minden becsületes magyarnak mulaszthatatlan kötelességévé tétetik, hogy őt, a hol találtatik, elfogni s a legközelebb eső vésztörvényszéknek átszolgáltatni hazafiúi kötelességének ismerje. Kelt Debrecenben, ápril. 17. 1849. Az országkormányzó nevében Rákóczy János kormányzói titoknok." Petrichevich Horváth ezredes távozásával a városi tisztikar is könynyebben lélegzett, mert megszabadult Gaál Eduárd vasvesszejétől. Rögtön ki is jelentették a tanácsülésen, április 26-án, hogy a királyi biztosság parancsoló hatalmánál fogva reájuk ruházott és csupán kényszerűségből viselt hivatalt leteszik.

3 Hosszú idő után először 1849. április 30-án lengett a trikolór a Városháza kapuja fölött, s hirdette a magyar világ megérkezését. A tanácsülésen Zsömböry Ede adta tudomásul, hogy a függetlenségi nyilatkozat Debrecenben megtörtént, és Kossuth Lajos kormányzó gróf Batthyány Ist-