Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC ESEMÉNYEI SZÉKESFEHÉRVÁROTT 1848-1849

kezett segítség, de az is a környékbeli felkelőktől. A jegyzőkönyvben nyomát találjuk az egész segélycsapat nagyságának, mert Major Ferenc lovasnemzetőr este 10 órakor jelentette az állandó bizottmánynak, hogy a Budai úton jövő katonaság és népfölkelők parancsnoka 5000 ember számára húst, fát és kenyeret kíván. Szóhagyományból tudom, hogy a horvátok lefegyverzése alkalmával és Roth közeledésének hírére, lakosaink közül igen sokan Bodajkra menekültek, ahol a nők és a gyermekek vendégszerető házakban kaptak ellátást, a nép zöme pedig a mezőn ütött tábort. Velők volt Schwanfelder József kanonok, aki naponta misét mondott a menekülteknek. Ugyancsak szóhagyomány tartotta fönn annak emlékét is, hogy a Tác felé kivonuló népfelkelőket a nemzetőri kapitányon kívül Milialik György belvárosi plébános vezette, aki papi ruhában, vörös övvel és karddal az oldalán haladt a nép előtt. Ezt a hagyományt Boross Mihály is említi, aki szemtanúja volt az eseménynek, és a megyeház ablakából nézte a kivonulást. Megemlítem végül, hogy Roth fegyverletételének hírét Reé János hozta meg a városba. Mint lovas nemzetőr tiszt ott volt OzoránáX, és vágtatva jött haza a jó hírrel. Ezt a városi jegyzőkönyvben is olvashatjuk Reé Jánosról, aki egyébiránt igen sokszor teljesített futárszolgálatot Csányi László kormánybiztoshoz és a hadsereghez. A horvátok lefegyverzése nemcsak dicsőséget hozott városunknak, hanem többféle kellemetlenségnek is lett okozója. Különösen kettőt tartok fontosnak megemlíteni, mert az egyik saját körünkből indult ki, a másik ellenben országgyűlési intézkedésből kifolyólag keletkezett. A jegyzőkönyv szűkszavú, és elszórt adatai alapján vélve, az első jelenség mindjárt október 4-én történt:

6 Ezen nap délután 4 órakor a nép bejelentette a Városházán, hogy a postaépületben illir tisztek tartózkodnak. Ezek elfogatására Eischl Eduárd ment egy városi tisztviselővel, és Tóth István horvát biztost, Kerlescha József horvát tisztet, ennek szolgáját és Göbel postatisztet letartóztatta. A hatóság intézkedése az volt, hogy a fogoly horvát tisztek másnap Nagy Ignác városi tisztviselő felügyelete alatt Budapestre, a minisztériumhoz kísértessenek, addig pedig Eischl Eduárd, Tar királyi postamester őrizete alá helyezte őket, és a lakáshoz nemzetőröket állított. Másnap a hatóság arról értesült, hogy Strauss Antal veszprémi nemzetőrkapitány saját jogkörét túllépvén, önmaga akarja a foglyokat Pestre szállíttatni, emellett ocsmány szavakkal szidalmazta a hatóságot, és a minisztériumhoz jelentést tett a hatóság, különösen Eischl Eduárd ellen. Vádpontjaiban olyan kitételek találhatók, hogy a város szabadon bocsátotta a foglyokat, és ő, a nemzetőr tiszt fogta el őket újólag, ámbár a ta-