Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

elvitt minden gyümölcsöt, szőlőt és minden megehetőt; a népet, úgyszintén a szőlőpásztorokat lelövéssel fenyegette. A vandalizmus a kaszárnya fölszerelésére is kiterjedt; a katonaság összezúzta az ablakokat, kályhákat, rombolásában pedig nem ismert határt. A panaszos jelentés így írja le a katonaság erőszakos magaviseletét: „A dolog a szelídebb időkben csak alig az ellenséges bőszült csapattól, de semmiképp honi vitézektől vala várható, már nem egyes egyének kihágásának, hanem inkább testület szellemű dacos ellenségeskedésnek tekintetvén."

9 Megkereste azután a helytartótanácsot, hogy ezt a rakoncátlan zászlóaljat helyezze át, - „miután a soha oly mértékben, mint most, nem tapasztalt borzalmat keltő merények és tűzzeli fenyegetések által az e városi népben a múlt évi rettenetes tűz és eddigi katonai kihágások által előidézett, alapos rémüléssel párosult, és a netalán még ezen katonaság visszajövetelével csak növekedhető ingerültségből származható események iránt a Tanács a felelősséget egyáltalán el nem vállalhatná, de tiszti állásánál fogva s az e városi nép boldogságát és nyugalmát szívén hordva, ezen katonaságot ismét be nem is fogadhatná." Erélyes hangú volt a panasz, de annál silányabb az intézkedés. A magyar hadi kormány egyáltalán nem helyezte el a katonaságot városunkból, csak három katonát ítélt 50, 40, illetőleg 30 pálcaütésre. A tanács kénytelen volt megnyugodni, ámde elhatározta, hogy „a katonák szolgálaton kívüli fegyverhordás megszüntetése végett Ő Felsége jobbágyi hódolattal megkéressen."

10 Érdekes babonát is találtam a jegyzőkönyvben, amely megemlíti, hogy az Öreg utcán Hegedűs Józsefné háza kigyulladt, mégpedig azért, mert hold fogytán a tyúkokat füstölni szokták, ámde a babona tüzet okozott gondatlanságból.

11 A védegylet Székesfehérvárott is megalakult, és maga a hatóság állott élére. Dicséretes, hogy lelkesedéssel karolta fel a szép ügyet, és a lehetőségig egyesíteni akarván a város egész lakosságát, a Városház nagytermét engedte át állandó tanácskozásra. Bajzáth György királyi biztos azonban közbelépett; magához hívatta Miskey Ferenc polgármestert, és szép szóval akart végezni az üdvös mozgalom megtörésén. Ám a polgármester talpra állott és a közgyűlésen elmondta, hogy a királyi biztos a városi tisztikar becsületével összeférhetetlennek tartja a dolgot, és helyteleníti, hogy „a tanács összesen vagy annak egyes tagjai az úgynevezett védegyletben részt vesznek, ezt pedig annyiból mondaná, minthogy tapasztalta, hogy több tanácsnokok a védegyletbe beírva s közülök az egyik az elnökséget is elvállalta, sőt a tanács részéről még a városházának terme is tanácskozás végett általengedtetvén és ezzel pártoltatni