Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

színén osztogattak pénzt és élelmiszereket, és ugyanezt tette gróf Zichy Edmundné a megyeházán. Az, hogy a város egyébként is milyen nagyarányú mozgalmat indított pénzszerzésre, eléggé kitűnik abból a három okiratból, amelyet Eischl Jánosnak Múzeumunk tulajdonát képező írásai között olvashatunk. Az egyik egy német nyelvű kérő levél a bécsi kereskedelmi egylethez, és érzékeny szavakkal írja le a tűzveszedelem borzalmait, egyúttal könyöradományt kér, mert az országgyűlés megengedte, hogy a város ilyen kéréssel Bécs lakosaihoz fordulhasson. A másik okirat egy jegyzék, mely a Székesfehérvárott 1844. január 29-én, a tűzkárosultak javára tartott táncvigalom sorsjegyeinek nyerőszámait foglalja magában, záradéka pedig úgy szól, hogy „a nyereményeknek ide (t. i. az országgyűlésre) szállítása iránt T. Fiáth Ferenc Fejér megyei alispán és követ (lakik Barátok piaca, Bauer vasárus házában, második emeleten) felszólítandó/" Igen fontos okirat a gyűjteményben az is, amelyet a székesfehérvári káptalan, mint hiteles hely, 1843. november 13-án állított ki, és amely szerint Miskey Ferenc polgármester, Nicky János helyettes bíró és Tschida János szószóló a káptalan előtt megjelenvén, Székesfehérvár város tanácsa, választott polgársága és az egész közönség nevében kijelentették, hogy a város 30 000 pengőforintnak a pozsonyi takarékpénztárból leendő felvételére, valamint a kötelezvény aláírására Say István tanácsost és Eischl János főjegyzőt, akik mint követek a pozsonyi országgyűlésen időznek, felhatalmazza. A könyöradományok és a segélyezések rendszeres kiosztására a tanács bizottságot küldött ki, és ennek tervezése szerint a kárvallottakat több csoportba sorozták. Első helyre azokat vették, akik leégett házukon kívül egyéb vagyonúkban nem szenvedtek kárt; a másodikba, akiknek leégett házukon kívül egyéb vagyonuk nincsen. Az első csoport a tényleges kárnak egy, a második pedig két százalékát kapta a közsegélyből. A mesteremberek, minthogy szerszámuk is elégett, és így dolgozni nem tudtak, három, esetleg négy százalékot, a vagyontalan napszámosok és zsellérek pedig két százalékot kaptak fölbecsült káruk után. A bizottság tagjai a következők voltak: Ferenczy János tanácsnok, Farkas Ferenc nagyprépost, Say Ferenc főorcos, Marbik Mihály sebész, Tschida János szószóló, Linzer Vilmos főügyész, Akter Mihály, Zelke Kristóf, Flits János, Kálinger József, Saller Pál, Mihálik György belvárosi plébános, Szépeit Mihály és Orsonits Ferenc. A bizottság külön magtárba gyűjtötte a mindenfelől érkezett gabonát, és ebből karácsonyig 791 mérő búzát és 10 mérő árpát osztott ki a kárvallottak között. A gyűjtés a következő évre is kiterjedt, és