Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

nosz Imre nagyprépost. Újraöntetett 1912. évben, Prohászka Ottokár dr. megyéspüspök, Saára Gyula dr. polgármester, Bilkei Ferenc plébános idejében." A harmadiknak, az úgynevezett lélekharangnak felírása a következő: „Könyörülj lelkem kimúlásakor rajtam! Mich goss Johann Schick in Stuhlweissenburg." 1801- ben épült a kaszárnya is, amelynek területét most már az Árpád fürdő, a posta és a pénzügyigazgatóság, a felsőkereskedelmi iskola, úgyszintén a Petőfi utca foglalják el. A régi Belváros lakosai szabadulni akartak az állandó tehertől, mely a katonabeszállás által reájuk nehezedett, részint pedig adó útján előteremte a tőkét, melyből a kaszárnya felépült. Ennek a ténynek emlékét hirdette egy hátulsó épületen a hatalmas márványlap, amelyen ez volt olvasható: „Haec quasi Casarma unice per cives interioris Civitatis Albaregalensis solo extructa fuit." A kronosztikon 1801 évszámot adott, a vésésnek pedig ez a fordítása: „Ezt a kaszárnyát egyedül Székesfehérvár belvárosának polgársága építette." Sajnálni lehet, hogy a végleges lebontás alkalmával nem csináltak a kaszárnyáról fotográfiát, de még nagyobb baj, hogy avatatlan kéz a feliratos követ behelyezte az új épületek falai közé. 1802- ben híre járt, hogy a pécsi jogakadémiát máshová helyezik, mert az ottani viszonyok nem kedvezők az oktatásra; Székesfehérvár azonnal folyamodott a királyhoz, kérte Nóvák Krizosztom pécsi főigazgató pártfogását is, hogy a jogakadémia városunkba kerüljön. Kívánsága azonban nem teljesült.

6 Ugyanezen esztendő diétáján Hollner Lipót és Vass Pál voltak Székesfehérvár követei,

7 akik bő részletességgel tudósították megbízójukat az országgyűlés minden eseményéről. Tudjuk a történelemből, hogy ez a diéta is legtöbbet foglalkozott az adó és a katonaság kérdésével, amely ügyek bizony újabb teherrel sújtották városunkat is. 1806-ban a háború megszokott veszedelme, a tífusz látogatta meg Székesfehérvárt. A hagymáz járvány egységes történetét adatok hiányában megírni nem lehet, csakis némi tájékozódást nyújthatunk dühöngéséről. Először a külvárosokban lépett fel, majd a Belvárosra is átterjedvén, sok ember életét kívánta áldozatul. Tanulságosak ebből a szempontból a heti kimutatások, amely a járvány statisztikája. Az egyik szerint például 1806. február 9-től február 15-ig 49 új megbetegedés történt, míg az előző hétről 92 maradt, és ebből a 141-ből hét egyén halt meg.

8 Egy későbbi jegyzék szerint 2000 betege volt a tífusznak, amely, miként látni fogjuk, a francia háborúk következménye gyanánt még egyszer meglátogatta