Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

nuló természetét egyaránt jellemzi. A rongyos ruhába öltözött, kiéhezett színész nem említette mindjárt a költőkirálynak, hogy az átadott versek az ő szerzeményei, csak barátjának és kollégájának mondotta Petőfit, maga pedig Pönögei Kis Pál néven mutatkozott be. Vörösmarty nemes, résztvevő szívét meghatotta a nyomor, melyről a vándorszínész beszélt, de lekötötte figyelmét a költői szépség is, melyet az átnyújtott versekben gyönyörűséggel tapasztalt. Dicsérni, buzdítani kezdette az ismeretlen poétát, akit határozott költői tehetségnek mondott, és csak akkor árulta el a színész, hogy maga a költő áll a költőkirály előtt. E látogatásnak és Vörösmarty részéről tapasztalt atyai jóindulatnak hatása adta vissza Petőfinek önbizalmát, amellyel tovább folytatta költői működését, ámbár előbb véglegesen akart avval szakítani. Ugyanakkor Bajzát is fölkereste, és látogatásának benyomásait 1843. március 5-én így írta meg barátjának, Szeberényirxek: „Karácsonykor Pesten valék s megismerkedem személyesen Bajzával és Vörösmartyval. Vörösmartynak szembe tűntek verseim, s a mint Bajzától is haliam, ő a Petőfi név alatt valami régibb írót vélt rejleni. Fél napot tölték a régtől tisztelt, szeretett két férfi körében. Boldog fél napot." Megemlítem még, hogy azt a darabot, amelyben Petőfi először lépett föl nálunk, a város adományaként a Múzeum őrzi gyűjteményében. A színmű eredeti, egykorú kézirat; a Szabó féle színtársulattól került a székesfehérvári színház, utóbb ennek megvétele után a város tulajdonába, innen pedig a Múzeum ereklyéi közé. A színdarab teljes címe a következő: Párisi naplopó, vígjáték három felvonásban, Bayard és Vanderbusch munkája. Dankel Tódor fordítása után fordította Szigligeti Edvárd 1837-ben. A kilencvenes években híressé vált operettnek, a Suhancnak őse ez a darab, amelynek kiírt szerepei is megvannak. Ott található Petőfinek a szerepe, amelyben kacagnia kellett, és ez a papírlap kétségtelenül megfordult Petőfi kezében, de forgatta a súgópéldányt is - tehát kegyelet fűződik ma már a megsárgult papiroshoz. * 1843-ben új életre kelt Székesfehérvár egyik elhanyagolt - bár inkább parádés célokra szolgáló - intézménye, a polgárőrség. A jegyzőkönyv szavai szerint „nemcsak a közrend és bátorság hathatós eszköze, hanem általa a nemzeti erő biztos növelése is kétségen túl tétetnék." Maguk a polgárok kérték az újjáalakulást, mely kívánsághoz azután a tanács is hozzájárult, kimondván, hogy jövőre minden új polgár 5 forintot tartozik fizetni az egyenruhás polgári katonák pénztárába. Gyakorla-