Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

II. Vánossy Lőrinc, a zsaroló harmincados 1696-1717

„Isten mindnyájatokkal! Minthogy vettem az memorialisokat az földesuratok praetensioja végett, mit tartson, megértettem, ennek okából egynehány nappal megparancsoltam neki, úgyszintén most is parancsolom: háromszáz tallér bírság alatt semmi egyebet ne adjatok, csak amit ennek előtte adtatok. Fölírtam Bécsbe dolgotok felől, amit a Méltóságos Camara parancsoland, ahhoz alkalmaztatván magamat, mitévő legyek, tudósítani foglak benneteket. Kire való nézve kívül megírt palotai jószághoz tartozandó falvak ehhez tartsák magokat, mert ha megtudom, hogy valamely falu parancsolatomon kívül jár el, felül említett kihágásért el nem kerüli büntetését. Fejérvár, die 5 octobris 1696. Vánossy Lőrinc" A hamadik levél Kolosváry Mihály Fejér vármegyei szolgabírónak bizonyítványa, és Vánossynak az alispánra tett sértő szavait említi. A levél a következő: „Én alább subscribált recognoscálom praesentibus, hogy az elmúlt napokban itt való harmincados Vánossy Lőrinc úrnál találván lenni, amidőn Nemzetes Vitézlő Miskey István viceispán úr Méltóságos Hochburg família instantiájára kiment volna, az ital közben hallottam oly szót említett harmincados úrtól, ő kegyelmétől, hogy ő kapható volna magát a viceispány urat megárestálni. - Kiről adom ezen testimoniális levelemet, kezem írásával és pecsétemmel megerősítve. Albae Regiae, die 10 Mártii anno 1699. Kolosváry Mihály" Nemes Fejér vármegyének egyik főszolgabírája Már ebből a három levélből is gyaníthatjuk, hogy Vánossy igen erőszakos, vaskezű ember volt mindenkivel szemben, a periratok viszont arról is meggyőzhetnek mindenkit, hogy a harmincados a szegény népet könyörtelenül zsarolta. Székesfehérvár nem emelte föl szavát Vánossy ellen. Az okot nem abban keresem, mintha Székesfehérvár lakosait nem sújtották volna a tricesimator zsarolásai, hiszen aki két vármegyének volt a rettegett főnöke, az egy várossal is hasonlóképpen bánhatott. Azt hiszem, azért nem mert Székesfehérvár panaszkodni Vánossy ellen, hogy közös városban lakván, még jobban ne érezze a vaskezet, meg talán félt is attól, hogy az újjáalakulás korszakában a császári hatalom megbízottja és korlátlan kezelője bosszút áll a városon. Annál részletesebb a várme-