Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

X. A 18. századi épületek, templomok és a város művészeti emlékei

Ezen kis kitérés után lássuk most már a templom belsejének esztétikáját. Az a leírás, melyet a canonica visitatio ad a templom freskóiról, amelyet azután Pauer és Károlyi majdnem szóról szóra átírtak munkájukban, ma már eléggé elavult, mert csakis a külsőségre szorítkozik, de az eszmei jelentőséget mellőzi. Épp ezért, magam is végeztem esztétikai tanulmányozást a templomban, amelynek freskóiról konstatálhatom, hogy jóval mögötte maradnak a ciszterci templom gyönyörűséges festményeinek, a szemináriumét azonban talán felülmúlják. Úgy látszik, a festőnek nem volt rutinja, ecsetje sem tudott a vallás és a magyar történelem motívumaiba mélyedni, hanem dolgozott, mert dolgoznia kellett. A templomfal nagy méretei bőséges térrel kínálkoztak a kidolgozásra, de maga a koncepció, a megörökített gondolat nagyon is szegényes. A szeminárium freskóit csak annyiban múlják felül a székesegyház falfestményei, hogy az elsőknél a kisebb, tehát zsúfolt területen jóval több a hibás elfestés, az egyes alakoknak helytelen anatómiája és a vonalak szögletessége, míg az utóbbiaknál gyérebben találkozunk ilyen hibás viszonyokkal, de a nyereség, a rikító színezés annál inkább feltűnő. A templom három boltozatra oszlik, és a bejárattól számított elsőnek falfestménye a kereszténység megalapítását tünteti elénk. Ott van Szent István koronázási díszben, mellette Imre herceg és Gellért püspök az udvarnagyok csoportjában, az eléggé sötét tónusú és gyengén kivitt alakok között. Szimbolikus jelentése van a környező ornamentikának, mely a kígyóval küzdő ember, a ledőlt bálványszobor és a keresztet tartó angyal által a vallás győzelmét akarja kifejezni. A középső boltozat freskója szintén Szent István életéből veszi az alapgondolatot. Sión orma mellett az apostoli kereszt és a koronát hozó angyal csak ornamentika gyanánt tekinthetők, míg a közepén Szent István a püspökségek alapító oklevelét adja át Asztriknak. Elég anakronizmus van egyébként ebben a falfestményben, mert Szent István nagyon messze állott a székesfehérvári püspökség alapításától. A tradíciónak és a történelmi ténynek sokkal megfelelőbb lett volna, ha a festő a mi bazilikánk nagyságától és dicsőségétől kölcsönözte volna a gondolatot. A harmadik boltozaton Szent István alakja fehér köntösben térdel a Szentháromság előtt, és földi életének jutalmát nyeri el. Ugyancsak Szent Istvánnal foglalkozik a főoltárkép, amelyen elég gyenge kidolgozásban a koronát ajánlja föl első királyunk a magyarok nagyasszonyának, aki felhők közül tekint alá.