Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

IX. Társadalmi és közéleti jelenségek Székesfehérvárott a 18. század második felében

IX. TÁRSADALMI ÉS KÖZÉLETI JELENSÉGEK SZÉKESFEHÉRVÁROTT A 18. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN A városi levéltár jegyzőkönyveiből gyűjtöttem az adatokat, amelyek Székesfehérvár régi társadalmának életét és a tizennyolcadik század jellemző sajátságait eléggé hű képben tüntetik elénk. Ezek a jegyzőkönyvek gondozottak, eléggé olvashatók; nyelvük magyar, Mária Terézia és József császár idejében német, később latin, de ez a latinság messze áll Cicero nyelvétől. (Ha az érdemes nótárius nem talált a fogalomra latin szót, akkor maga csinált, és így született meg például az eléggé gyakori litterae auszugales, mely a német Auszug szót torzította latinossá, hogy a számla fogalmát megnevezze.) A jegyzőkönyekben nagyon érdekesek a város régi statútumai. Ebből a szempontból csupán hármat említek. 1766-ban a városház börtönéből megszöktek a rabok. A tanács úgy rendelkezett, hogy a három éjjeliőr, akiknek kötelessége volt az órákat kiáltani, egyúttal vigyázni fog a börtönökre is. Méltányosságból azután fölemelte fizetésüket, mégpedig úgy, hogy a három ember egy-egy garast kapott minden éjjelért. Ugyancsak ilyen komikus vonást láttam 1784-ben, midőn a nagytemplom zenészei fizetésemelésért folyamodtak. A tanács jegyzőkönyvei állandóan így kezdődnek: „determináltatott, hogy..." Ezen bevezetés után jön a jelen esetben komikus végzés, hogy a drágaság miatt az egyes tagoknak 8 Ft évi fizetése a jövőben 10 Ft lesz, azonban az új esztendei kéregetés tilos. Úgy látszik, a kéregetés elég gyakran volt része a város alkalmazottai fizetésének, mert például a sekrestyés is évenként mustot kéregetett szüretkor, és fizetésének ezen jogát csak 1766. augusztus 23-án szüntette meg a tanács, midőn a barátok panaszt emeltek, hogy a vetélytárs nagyon sok kárt tesz az ő alamizsnájukban.

1 A sekrestyések, úgy látszik, nagyon szerették ősi szokás szerint az italt, könyörögtek is a régi jog visszaállításáért. A nemes magistratus szíve meglágyult az inni vágyó alkalmazottakon, és 1767. december 18-án a következő határozatot hozta: „Az Supplikánsnak az Bor Collektura jövendőben ismét megengettetik, úgy mindazonáltal, hogy azzal minden alázatossággal és erőszak nélkül éllyen; a mellett pediglen nyáron az