Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

I. Küzdelem Székesfehérvár város régi jogaiért 1688-1703

mondotta: „ha az említett városok alkalmas időben és módon fogják kérni szabadalmuk elnyeréséért szent fölségünket, majd határozni fogunk legkegyelmesebben affelől amit a szabadalom megadása, megerősítése, gyarapítása vagy kisebbítése felől az illető városok érdemeihez, különösen pedig a teljesített szolgálathoz képest közérdekből jónak vélünk. " Kiváltságunk visszaszerzésének igen érdekes és jellemző története a tizennyolcadik század első éveiben ért véget, és jellemző, hogy városunk csakis olyan eszközzel tudta megtörni az osztrák erőszak jogtalanságát, mint aminőt ezen kornak Gyöngyössi Istvánja oly sok igazsággal említ: Nagy királyné a pénz, nincs is nagyobb ennél, Hathatós ereje a pénznek mindennél. Kivel nagy hegyet is mély völggyé tehetnél, Mély völgyeket pedig hegyekre emelnél. A megvásárlás tényét maga Lipót is elismeri, midőn diplomájában ezt mondja, hogy Székesfehérvár lakosai „hűségük bizonyítékául, a városnak fegyverrel jogosan történt visszafoglalását meghálálandók, pénzt ajánlottak fel közszükség pótlására." Mielőtt a Lipót-féle oklevél magyar fordítására áttérnék, egy olyan adatot kell megemlítenem, amely nagyon is érdekes, mert a felszabadult városban a kulturális fejlődés első csírája volt. Azt mondja a jegyzőkönyv, hogy 1693. június 2-án a város a Szent Anna utcában 84 négyszögölnyi területet vett 60 forinton és egy mérő búzáért, mégpedig iskola céljaira. Az első iskola tehát itt volt. A diplomát, amely Székesfehérvár régi kiváltságait megerősíti, sőt új jogokat is ad, 1703. október 23-án bocsátotta ki Lipót király. A hosszú bevezetést mellőzvén csakis a rendelkező részt, amely egyébként szintén igen terjedelmes, közlöm magyar fordításban: „Megengedjük - így szól az oklevél -, hogy Székesfehérvár városunk a polgárokkal és egyéb lakosaival régi jogállapotába visszahelyeztessék, az országhoz visszacsatoltassék, Karaival és Rendéivel egyesíttessék, továbbá a nevezett polgárok minden és egyes jogokkal, kiváltságokkal, szabadalmakkal, melyek az ország törvényeivel és többi szabad királyi városunk szokásaival megegyeznek, - szabadon éljenek, és az ország negyedik rendjével birtokban és szavazásban, mint régente történt, egyesüljenek, az országgyűlésre királyi levelekkel meghívassanak, a szent korona tulajdonául tekintessenek, soha és semmi áron attól ne válhassanak, zálogba ne tétethessenek, az elöljáróság s a polgárok összesen